|
|
|
Soha többé nem kell újra szerelem,
Mert elveszítelek ha már megfogom a kezedet.
Kérdések,válaszok,féltések és támaszok,
De soha többé szerelem mert én mindig rábaszok.
Hiszem az igazat csak hamisak a mosolyok,
Tágabbak a terek és keskenyek a szorosok.
És elmúlik a hitem,a bizalom meg kétes,
De utálom,hogy a szemed szemembe mindig fényes.
Ez a hibám! Emiatt vagyok őszinte.
Fekete a jelenem,de milyen a jövő színe?
Nem látok tisztán elmosódtak a pixelek.
Átérzitek bánatom de nem látom a szívetek.
Hazug az éj,hazug minden egyes lépésed,
Hazugon szeretlek bár,hogy összetörtél és nézd meg.
Hiába minden hogy utáljalak nem megy.
Kezemben a rózsa,ami szívemnek egy fegyver.
Nem kell a társalgás nekem elég pár szó.
Soha többé szerelem megfogadtam százszor.
De látod hogy mi van,hogy nélküled éljek
Így nem lesz olyan este,hogy nyugovóra térjek.
Mert téged látlak,fejed csókomhoz emeled,
Hiába fogadtam meg hogy soha többé szerelem.
(Soha többé szerelem)
Soha! Soha nem fogadok meg tanácsot!
Soha! Soha nem gátolnak majd a rácsok.
Sosem fogsz látni,hogy nevetek a parkban,
Szívem a tiéd talán segít majd a bajban.
Majd egyszer, addig várok és írok
Addig nézek az égre és látok meg sírok
Meghaltak. De csak a te mérged táplált
Én láttam,hogy mellettem felhőkön szálltál.
Talán csak látszat egy illúzió volt csupán,
Remélem jobb pasid lesz egy magamfajta korcs után.
Ennyit belőlem te megsebezted szívemet,
Akárhogy is látod én csak jó irányba vittelek.
Tudom ez nem érdek,nézz hát át rajtam,
Soha többé szerelem,Te megtalálsz a bajban.
Zuhanok a mélybe,mint esőcsepp az éjben,
Miden arra ösztönöz,hogy a szerelemtől féljek.
Utolsó csókodat még ajkaimon érzem,
Soha többé szerelem mert tudom ez a végem.
Egy utolsó mosoly,mi hamis mégis igaz.
Egy utolsó szó,mi tán lehetne a vigasz.
Egy utolsó csók és gondold át,mit szeretek,
Egy utolsó érzés és soha többé szerelem...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
