|
|
|
Soha többé nem kell újra szerelem,
Mert elveszítelek ha már megfogom a kezedet.
Kérdések,válaszok,féltések és támaszok,
De soha többé szerelem mert én mindig rábaszok.
Hiszem az igazat csak hamisak a mosolyok,
Tágabbak a terek és keskenyek a szorosok.
És elmúlik a hitem,a bizalom meg kétes,
De utálom,hogy a szemed szemembe mindig fényes.
Ez a hibám! Emiatt vagyok őszinte.
Fekete a jelenem,de milyen a jövő színe?
Nem látok tisztán elmosódtak a pixelek.
Átérzitek bánatom de nem látom a szívetek.
Hazug az éj,hazug minden egyes lépésed,
Hazugon szeretlek bár,hogy összetörtél és nézd meg.
Hiába minden hogy utáljalak nem megy.
Kezemben a rózsa,ami szívemnek egy fegyver.
Nem kell a társalgás nekem elég pár szó.
Soha többé szerelem megfogadtam százszor.
De látod hogy mi van,hogy nélküled éljek
Így nem lesz olyan este,hogy nyugovóra térjek.
Mert téged látlak,fejed csókomhoz emeled,
Hiába fogadtam meg hogy soha többé szerelem.
(Soha többé szerelem)
Soha! Soha nem fogadok meg tanácsot!
Soha! Soha nem gátolnak majd a rácsok.
Sosem fogsz látni,hogy nevetek a parkban,
Szívem a tiéd talán segít majd a bajban.
Majd egyszer, addig várok és írok
Addig nézek az égre és látok meg sírok
Meghaltak. De csak a te mérged táplált
Én láttam,hogy mellettem felhőkön szálltál.
Talán csak látszat egy illúzió volt csupán,
Remélem jobb pasid lesz egy magamfajta korcs után.
Ennyit belőlem te megsebezted szívemet,
Akárhogy is látod én csak jó irányba vittelek.
Tudom ez nem érdek,nézz hát át rajtam,
Soha többé szerelem,Te megtalálsz a bajban.
Zuhanok a mélybe,mint esőcsepp az éjben,
Miden arra ösztönöz,hogy a szerelemtől féljek.
Utolsó csókodat még ajkaimon érzem,
Soha többé szerelem mert tudom ez a végem.
Egy utolsó mosoly,mi hamis mégis igaz.
Egy utolsó szó,mi tán lehetne a vigasz.
Egy utolsó csók és gondold át,mit szeretek,
Egy utolsó érzés és soha többé szerelem...
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
