



Soha többé nem kell újra szerelem,
Mert elveszítelek ha már megfogom a kezedet.
Kérdések,válaszok,féltések és támaszok,
De soha többé szerelem mert én mindig rábaszok.
Hiszem az igazat csak hamisak a mosolyok,
Tágabbak a terek és keskenyek a szorosok.
És elmúlik a hitem,a bizalom meg kétes,
De utálom,hogy a szemed szemembe mindig fényes.
Ez a hibám! Emiatt vagyok őszinte.
Fekete a jelenem,de milyen a jövő színe?
Nem látok tisztán elmosódtak a pixelek.
Átérzitek bánatom de nem látom a szívetek.
Hazug az éj,hazug minden egyes lépésed,
Hazugon szeretlek bár,hogy összetörtél és nézd meg.
Hiába minden hogy utáljalak nem megy.
Kezemben a rózsa,ami szívemnek egy fegyver.
Nem kell a társalgás nekem elég pár szó.
Soha többé szerelem megfogadtam százszor.
De látod hogy mi van,hogy nélküled éljek
Így nem lesz olyan este,hogy nyugovóra térjek.
Mert téged látlak,fejed csókomhoz emeled,
Hiába fogadtam meg hogy soha többé szerelem.
(Soha többé szerelem)
Soha! Soha nem fogadok meg tanácsot!
Soha! Soha nem gátolnak majd a rácsok.
Sosem fogsz látni,hogy nevetek a parkban,
Szívem a tiéd talán segít majd a bajban.
Majd egyszer, addig várok és írok
Addig nézek az égre és látok meg sírok
Meghaltak. De csak a te mérged táplált
Én láttam,hogy mellettem felhőkön szálltál.
Talán csak látszat egy illúzió volt csupán,
Remélem jobb pasid lesz egy magamfajta korcs után.
Ennyit belőlem te megsebezted szívemet,
Akárhogy is látod én csak jó irányba vittelek.
Tudom ez nem érdek,nézz hát át rajtam,
Soha többé szerelem,Te megtalálsz a bajban.
Zuhanok a mélybe,mint esőcsepp az éjben,
Miden arra ösztönöz,hogy a szerelemtől féljek.
Utolsó csókodat még ajkaimon érzem,
Soha többé szerelem mert tudom ez a végem.
Egy utolsó mosoly,mi hamis mégis igaz.
Egy utolsó szó,mi tán lehetne a vigasz.
Egy utolsó csók és gondold át,mit szeretek,
Egy utolsó érzés és soha többé szerelem...



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.