|
|
|
Nem volt még olyan rég,
Mikor még másképp láttam,
Azóta eltelt pár év,
Fogtam, és tovább álltam.
Még mindig nem jött semmi,
Pedig már sokat vártam.
Tűrtem eleget, ennyi,
Én itt végleg lezártam.
Hiába bíztam benned,
És ott voltam, hogyha kell,
Igaz barát emlékét most már
Az eső mossa el
Mások voltunk, mások lettünk,
Azóta már csak a múlt gyötör,
Sértő hazugsággal
Mindvégig az én hátam mögött.
Nincs köztünk fal, így rendben:
Jöjj hát szemtől szembe!
Nem érdekelnek a könnyeid,
Ezen az már úgysem segít.
Volt, mikor még meghitten,
Valahogy talán elhittem,
De erről regényt tudnék írni,
Utólag hiába sírni.
Talán még nem mondtam neked,
Lehet, hogy én jöttem korán.
Az idő mégsem állt meg,
Éreztem, lépnem kell tovább.
Mivel ha egyszer valami elvész,
Úgy már minden hasztalan.
Nem marad, csak egy emlék,
Tudhatnád: máig így maradt.
Ki volt, aki a lehetőséget várta?
Ez a helyzet, itt nincs vigasz,
Szemtől szemben mégis gyáva
Igen, ez a való igaz.
Mindenki ejthet pár hibát,
A rend már párszor helyre állt.
De valahol mégis van határ,
Így hát minden messze szállt.
Segíts Te is egy kitöltéssel!
