|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes Muki Deniz Werderits Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Deniz, Szószólók, Előre szóltam, bármit mondhatsz, vagy gondolhatsz rólam,
Nem kell, hogy mondd, hisz rájöttem már aznap este,
értem már, egy dagadt szívnek gizda test a gazdateste.
Én előre szóltam, hogy az elődje voltam-leszek
annak, aki eltűr, és tán annak, aki jobban szeret,
indulj hát! Ernyőt nem teszek már föléd sem,
a közös vonal törékeny, de feltűrtük az ingujját.
A parkett még csak épül, persze egyből keringő,
ha beszélsz fertőtlenítő...én meg csak reppelek.
Kettőre indul, de a végén úgyis egyre megy,
ha látná a sors, min múlik, ilyen kérdést fel se' tesz.
Herpeszes tekintet, a szemen gyulladt kötőhártya,
hegy helyett a gödör várja, a költő hátra néz.
Halad a láb, a kéz, így hagy alább a vész,
én mindig is őszintén, így soha nem kell hálapénz.
Tudom ha nem szólnék, nem múlna csak egy hajszálon,
hogy rúzsfolt helyett keresztvágás lenne aktámon.
Fejjel a falnak mindig, hiába hátráltam,
a kocsmazajhoz közel, kerestem ágytálam.
Az időnk elmúlt, ezért a Nap, a Hold a hibás,
de mivel ösztönből élünk...így maradt a spontanitás.
Refr.:
Bármit mondhatsz vagy gondolhatsz rólam,
a pletyka kamu, előre szóltam!
Csak a szememben higgy, ne abban amit hallasz,
nekem minden mozdulatod zsivaj, hiába hallgatsz.
Bármit mondhatsz vagy gondolhatsz rólam,
a pletyka kamu, előre szóltam!
Csak a szememben higgy, ne abban amit hallasz,
nekem minden mozdulatod zsivaj, hiába hallgatsz.
Lehet nem szólsz, de én hallom,
hogy a lényeget levágom mindig csodának tartom.
Ezt a sors akarta így, hogy köszöntettel tartozom,
hogy mindenkin átlátok, csak a tüskéimet hordozom.
Egy a lényeg: én lszarom a pletykát,
csak szorítsd erősen a kezem én meg a pennát.
S míg vérem szívem pumpálja nem érek holtágra,
a jövőm fényét látom csillag, mi a homályba.
A világ üres, mint a poharam,
csak pár lemez lesz emlékül nektek, ha kialszik a sugaram.
Itt örökölni kell, mert háttér nélkül nem lehet
fehér kerítés nagy udvar, feleség gyerekek.
Nézettek magatokba, és ne legyetek hülyék,
itt se az ima nem segít, se rokon se az ügyvéd.
Anyádtól egy cetli, mindennap az asztalon:
"melegítsél kaját fiam, estig dolgozom".
Ez a magyar család modell, az autód előbb Opel,
mint, hogy lejárna a végtelennek tűnő hitel,
ami kell vidd el, vagy az állam lenyúlja.
Üdvözlek Európa a magyar gettóba!
Bármit mondhatsz vagy gondolhatsz rólam,
a pletyka kamu, előre szóltam!
Csak a szememben higgy, ne abban amit hallasz,
nekem minden mozdulatod zsivaj, hiába hallgatsz.
Bármit mondhatsz vagy gondolhatsz rólam,
a pletyka kamu, előre szóltam!
Csak a szememben higgy, ne abban amit hallasz,
nekem minden mozdulatod zsivaj, hiába hallgatsz.
Ahol az ég a földet éri, ott a nap az éjjelem, de
mégsem fékezem meg emléked, mi vakít éjjelente.
Talán az idő megszépíti, amit taszítasz két kezeddel,
de rájöttem ez is csak játék a képzelettel.
A mában én jelentem, hogy várlak ne menj el,
bár benned sem találtam, amit másban rég kerestem.
Magam töröm még, ha hagynak, hazug szavak kiderültek,
így a körök szétszakadtak és a madarak kirepültek.
Mára a mindennapok kelléke lett a toll és a papír,
meg az örök körforgás, ha jön a gondolat az agy ír-
ja, amit itt belül ez a dobogó kő diktál, most
is az van mint mindig, hogy köztémaként itt állok.
˝Emberek jönnek-mennek˝, példaképektől tanultam
meg, hogy ˝örökké nem eshet˝ és hogy hinni kell az újban,
mert enélkül itt nem megy. Nőj fel a mához
és értsd meg végre, kölcsönhatás kell a változáshoz.
Rólunk meg hiszel amit akarsz, ellenünk bukó a taktika,
mer' egységet alkot most Gyöngyös meg Barcika.
Igaz sok minden megváltozott, de a pad maradt a régi,
pont úgy mint a srác, aki még mindig ugyanazt kéri:
Bármit mondhatsz vagy gondolhatsz rólam,
a pletyka kamu, előre szóltam!
Csak a szememben higgy, ne abban amit hallasz,
nekem minden mozdulatod zsivaj, hiába hallgatsz.
Bármit mondhatsz vagy gondolhatsz rólam,
a pletyka kamu, előre szóltam!
Csak a szememben higgy, ne abban amit hallasz,
nekem minden mozdulatod zsivaj, hiába hallgatsz.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
