|
|
|
| Előadó: | The Phabee |
|---|---|
| Album: | Nincs Hogy Nincs |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 2:10 |
| Szövegírók: |
Vinga Fábián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Deminek Productions |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nekem nem kell ahhoz Rolls Royce, hogy elvigye a picsám
Mert az dekadencia, megszépíti azt, ami silány
Ez lehet hajnal, vagy lehet éj, épp alkonyat
Csak ne hidd azt, az élet neked szart is bazdmeg tartogat.
Én látok arcokat és látom mellé azt is,
Hogy az újgazdag kis köcsögre még rámondják, hogy klasszis
Ez jó, és klassz is, csak hidd el nekem
Lehet EdHardy meg Zora, mégis hiteltelen
Úgysem érdekel már a benned rejlő valóság
Én nem vagyok a poszteren, de rám figyel a lakóság
Én megmondtam, hogy segg vagy, csak tanulnád meg egyszer
Ha más vagy, mint a környezeted, félrebasz a rendszer
Az emlék... ami régről maradt szép lett,
Ami holnap lehet vas lesz, az még lehet tegnap fénylett.
Én szeretem az életem, mert ma is szépen élem
De míg itt vagyok a földön, bro, az agyam szétzenélem
Én megfogom a világot, mert elfér a kezemben,
De elengedem a múltat, mert nincs helye a jelenben
Amelyik megivott két felest, egyből kalandornő
Az nem kérdez, nem válaszol, de minden szavamtól dől
Én sétálom, az utam ennyi futja
Amíg én ráérősen sétálom, a fattya mind lefutja,
Én hol maradok valóságban, tíz ujjal a földön?
Nekem ne mondják hogy igaz szó, az agyamra hogy börtön!
Te ennyi vagy, egy kevés kaja félútra
De frankó ez a rendszer, ezt most kiírhatod Facebook-ra
Hogy Betti vagy, vagy Lillácska, bánom is én
Annyit hittem már, hogy hívő lettem, vár a misém
Meg hát voltam már én hippi, egy ordenáró felbujtó
Én voltam már az első, de nem leszek az utolsó
Én szeretem az életem meg mindig alakítom
Nekem márka lett a nevem, mint a Voda meg a T-Com
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
