|
|
|
| Előadó: | The Phabee |
|---|---|
| Album: | Nincs Hogy Nincs |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 2:10 |
| Szövegírók: |
Vinga Fábián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Deminek Productions |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nekem nem kell ahhoz Rolls Royce, hogy elvigye a picsám
Mert az dekadencia, megszépíti azt, ami silány
Ez lehet hajnal, vagy lehet éj, épp alkonyat
Csak ne hidd azt, az élet neked szart is bazdmeg tartogat.
Én látok arcokat és látom mellé azt is,
Hogy az újgazdag kis köcsögre még rámondják, hogy klasszis
Ez jó, és klassz is, csak hidd el nekem
Lehet EdHardy meg Zora, mégis hiteltelen
Úgysem érdekel már a benned rejlő valóság
Én nem vagyok a poszteren, de rám figyel a lakóság
Én megmondtam, hogy segg vagy, csak tanulnád meg egyszer
Ha más vagy, mint a környezeted, félrebasz a rendszer
Az emlék... ami régről maradt szép lett,
Ami holnap lehet vas lesz, az még lehet tegnap fénylett.
Én szeretem az életem, mert ma is szépen élem
De míg itt vagyok a földön, bro, az agyam szétzenélem
Én megfogom a világot, mert elfér a kezemben,
De elengedem a múltat, mert nincs helye a jelenben
Amelyik megivott két felest, egyből kalandornő
Az nem kérdez, nem válaszol, de minden szavamtól dől
Én sétálom, az utam ennyi futja
Amíg én ráérősen sétálom, a fattya mind lefutja,
Én hol maradok valóságban, tíz ujjal a földön?
Nekem ne mondják hogy igaz szó, az agyamra hogy börtön!
Te ennyi vagy, egy kevés kaja félútra
De frankó ez a rendszer, ezt most kiírhatod Facebook-ra
Hogy Betti vagy, vagy Lillácska, bánom is én
Annyit hittem már, hogy hívő lettem, vár a misém
Meg hát voltam már én hippi, egy ordenáró felbujtó
Én voltam már az első, de nem leszek az utolsó
Én szeretem az életem meg mindig alakítom
Nekem márka lett a nevem, mint a Voda meg a T-Com
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
