|
|
|
Sötét alagút vezet körbenézek most minden homály,mennék előre de semmit nem látok,nem tudom az énem hol áll.A magányba bújnék,sokszor elvenném életem,de ha ezt meg tenném,el veszteném őket akiket szerettem.Mégis fájnak a sorok,mindent amit írok,mert nem látok mást,csak egy fehér utat aminek sosincs vége szép látomás.De mit ér ha ez mind csak szép álom,mikor felkelek eszembe jut hiába várom,már nem jön el nincs közel jövő,sem fáradt múlt,nehéz felfogni,ezek a röpke évek,igen ez mind kifakult.Mennék a végtelenbe,kiabálnám hogy én máshogy akarom, hogy én már meg tértem, az összes bűnömet bánom.Hogy élhessek legyek aki vagyok,és legyek önmagam,fenn az égen a csillag már ragyog!Ragyog hisz mindenkinek sorsa van nem menekülhet előle,hiába lépsz le hirtelen te is kapsz belőle.Értékek,fájdalmak, búcsúdalok tömkelege,vidd a francba innen, tűzre vele.Mér ezzel kell foglalkozni így élni tovább, hogy a fájdalmak előrébb vannak mint a boldogság.Nem akarok így élni repülnék másfelé ahol egy angyallal találkoznék ki átadná a helyét,befogadna minden csendes lenne,nem fájna a szívem,és esélyt adna arra, hogy álmaim véghez vigyem.Nem akarok így élni repülnék másfelé ahol egy angyallal találkoznék ki átadná a helyét,befogadna minden csendes lenne,nem fájna a szívem,és esélyt adna arra hogy álmaim véghez vigyem.
Tovább szállnék elvegyülnék a végtelenbe,ahol más lény lennék,olyan mint a képzeletbe.Ahol minden szép,ahol minden egy mesebeli álom,igen ez az amit évek óta már nagyon várok.követni azt a fehér utat amit akkor láttam,bánat nélkül élni,már mindent meg bántam.Hidd el most minden más lesz már el múlt, a szívembe örökös gyertya fény gyúlt.Bárcsak tudnék repülni akárcsak a madár, keresném a boldogságot ami csak rám vár,nem tisztulnak a lelkek, egyre jobban száll a köd, és minden ember egymásra,egymásra köpköd.Nem lesz nyugalom ezt már tudják az égiek,senkinek nem kell a gyűrött kép, mert már régiek.Ezek vagyunk mi,akaratlanul szenvedünk.Nem másnak,magunknak kéne tetszenünk.
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
