|
|
|
Sötét alagút vezet körbenézek most minden homály,mennék előre de semmit nem látok,nem tudom az énem hol áll.A magányba bújnék,sokszor elvenném életem,de ha ezt meg tenném,el veszteném őket akiket szerettem.Mégis fájnak a sorok,mindent amit írok,mert nem látok mást,csak egy fehér utat aminek sosincs vége szép látomás.De mit ér ha ez mind csak szép álom,mikor felkelek eszembe jut hiába várom,már nem jön el nincs közel jövő,sem fáradt múlt,nehéz felfogni,ezek a röpke évek,igen ez mind kifakult.Mennék a végtelenbe,kiabálnám hogy én máshogy akarom, hogy én már meg tértem, az összes bűnömet bánom.Hogy élhessek legyek aki vagyok,és legyek önmagam,fenn az égen a csillag már ragyog!Ragyog hisz mindenkinek sorsa van nem menekülhet előle,hiába lépsz le hirtelen te is kapsz belőle.Értékek,fájdalmak, búcsúdalok tömkelege,vidd a francba innen, tűzre vele.Mér ezzel kell foglalkozni így élni tovább, hogy a fájdalmak előrébb vannak mint a boldogság.Nem akarok így élni repülnék másfelé ahol egy angyallal találkoznék ki átadná a helyét,befogadna minden csendes lenne,nem fájna a szívem,és esélyt adna arra, hogy álmaim véghez vigyem.Nem akarok így élni repülnék másfelé ahol egy angyallal találkoznék ki átadná a helyét,befogadna minden csendes lenne,nem fájna a szívem,és esélyt adna arra hogy álmaim véghez vigyem.
Tovább szállnék elvegyülnék a végtelenbe,ahol más lény lennék,olyan mint a képzeletbe.Ahol minden szép,ahol minden egy mesebeli álom,igen ez az amit évek óta már nagyon várok.követni azt a fehér utat amit akkor láttam,bánat nélkül élni,már mindent meg bántam.Hidd el most minden más lesz már el múlt, a szívembe örökös gyertya fény gyúlt.Bárcsak tudnék repülni akárcsak a madár, keresném a boldogságot ami csak rám vár,nem tisztulnak a lelkek, egyre jobban száll a köd, és minden ember egymásra,egymásra köpköd.Nem lesz nyugalom ezt már tudják az égiek,senkinek nem kell a gyűrött kép, mert már régiek.Ezek vagyunk mi,akaratlanul szenvedünk.Nem másnak,magunknak kéne tetszenünk.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
