Sötét alagút vezet körbenézek most minden homály,mennék előre de semmit nem látok,nem tudom az énem hol áll.A magányba bújnék,sokszor elvenném életem,de ha ezt meg tenném,el veszteném őket akiket szerettem.Mégis fájnak a sorok,mindent amit írok,mert nem látok mást,csak egy fehér utat aminek sosincs vége szép látomás.De mit ér ha ez mind csak szép álom,mikor felkelek eszembe jut hiába várom,már nem jön el nincs közel jövő,sem fáradt múlt,nehéz felfogni,ezek a röpke évek,igen ez mind kifakult.Mennék a végtelenbe,kiabálnám hogy én máshogy akarom, hogy én már meg tértem, az összes bűnömet bánom.Hogy élhessek legyek aki vagyok,és legyek önmagam,fenn az égen a csillag már ragyog!Ragyog hisz mindenkinek sorsa van nem menekülhet előle,hiába lépsz le hirtelen te is kapsz belőle.Értékek,fájdalmak, búcsúdalok tömkelege,vidd a francba innen, tűzre vele.Mér ezzel kell foglalkozni így élni tovább, hogy a fájdalmak előrébb vannak mint a boldogság.Nem akarok így élni repülnék másfelé ahol egy angyallal találkoznék ki átadná a helyét,befogadna minden csendes lenne,nem fájna a szívem,és esélyt adna arra, hogy álmaim véghez vigyem.Nem akarok így élni repülnék másfelé ahol egy angyallal találkoznék ki átadná a helyét,befogadna minden csendes lenne,nem fájna a szívem,és esélyt adna arra hogy álmaim véghez vigyem.
Tovább szállnék elvegyülnék a végtelenbe,ahol más lény lennék,olyan mint a képzeletbe.Ahol minden szép,ahol minden egy mesebeli álom,igen ez az amit évek óta már nagyon várok.követni azt a fehér utat amit akkor láttam,bánat nélkül élni,már mindent meg bántam.Hidd el most minden más lesz már el múlt, a szívembe örökös gyertya fény gyúlt.Bárcsak tudnék repülni akárcsak a madár, keresném a boldogságot ami csak rám vár,nem tisztulnak a lelkek, egyre jobban száll a köd, és minden ember egymásra,egymásra köpköd.Nem lesz nyugalom ezt már tudják az égiek,senkinek nem kell a gyűrött kép, mert már régiek.Ezek vagyunk mi,akaratlanul szenvedünk.Nem másnak,magunknak kéne tetszenünk.
Víg Mihály zeneszerző is méltatta az írót
Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Krasznahorkai László az apokaliptikus terror közepette erősíti a művészet erejét
A szerzőnek a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét - mondta el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára, aki beszámolt arról is, hogy a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie az éppen Frankfurtban tartózkodó Krasznahorkai Lászlót.
Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt - méltatta közleményében a Svéd Akadémia.
388 millió forintnyi összeg jár a Nobel-díjjal
A 71 éves magyar író a díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
A Trabant alapítója, a Balaton zenekar frontembere szerint hosszú lenne felsorolni, mi mindentől különleges Krasznahorkai művészete, de fontos kiemelni, hogy
- Teljesen új stílust talált ki, teljesen egyéni a látásmód, ahogy a világot szemléli, mindehhez társul egy ezzel adekvát nyelvi szerkezet, egy félreismerhetetlen saját stílus.- fogalmazott a 24.hu megkeresésére Víg Mihály, a Tarr Béla-rendezte Sátántangó főszereplője, valamint több Krasznahorkai-mű filmes adaptációjának zeneszerzője.
Magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok közül irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre vehetett át korábban.
Kiemelt kép: Krasznahorkai László kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Budapest, 2025. október 9. Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely 2025. október 9-én Stockholmban jelentette be döntését. A felvétel 2017. március 22. készült Budapesten
Fotó: MTI/Marjai János