|
|
|
| Előadó: | Juniker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én is álmodtam életről, álmodtam halálról,
Álmodtam társról és álmodtam magányról.
Mindig a szerelem, mindig a látomás,
Mindig csak küzdelem, nincs semmi változás.
Éveknek tűnnek, pedig csak szösszenet,
Őrültségre készülünk, ami tényleg döbbenet.
Én csak kitartást kívánok, és arra kérlek, ne add fel!
Vannak nehéz pillanatok, de az ereidet ne szabd fel.
Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Utálnak a szüleid, a szerelmed is elhagyott,
A szíved szúrja valami, a balszerencse elkapott.
De nem szabad feladni, hidd el, hogy ez változik,
Felébred egy új nap és a keserűség távozik.
Bízz bennem, kérlek, ha azt kérem, hogy tarts velem,
Kockázat nélkül úgy sincsen győzelem.
Nézz rám, kérlek ne takard az arcodat!
Ne rejtsd el a könnycseppet, végignéztem harcodat.
A vérem kehelyben, a szívemet meg elhagytam,
Melegít a napsugár, belül mégis meghaltam.
Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet!
Tudom, mit érzel, tudom, milyen egyedül,
Mikor minden barát elfordul és kikerül.
Mikor magadra maradtál, mikor mindenki ellened,
Mikor semmibe vesznek, mikor kifakul a jellemed.
Csak a jelmezed járkál, ami belül vérzik,
De ekkor sincsen segítség, mert a farkasok megérzik,
Hogy gyenge vagy és erőtlen, rád támad a holnap,
Hiába is futnál, mert eléd gátat tolnak...
Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet! (2X)
Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Rám számíthatsz, én sosem hagylak cserben,
Ha azt kéred, én maradok, itt állok egyhelyben.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
