|
|
|
Képed a falon por lepi már
És a szobámba félhomály
Múlnak a napok s minden éjszakán
Érted kínoz a szomjúság
Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák
Oly sokan bukunk a cél előtt
Mégis van, aki talpra áll
Végtelen utakra sodor az ár
Csak a Hold az ki rám vigyáz
Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák
Ha elnyel a sötét, a mélybe ránt
Kezem kezedért nyújtanám
Végtelen utakra sodor az ár
Csak a Hold az ki rám vigyáz
Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák
Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák
Jött egy hajnali szél, elfújta a lángot
Jött egy újabb tűz, egy lángolás
Karja úgy ölel át, magához láncol
Hogyha hűvösek az éjszakák
Jött egy hajnali szél, elfújta a lángot
Jött egy újabb tűz, egy lángolás
Karja úgy ölel át, magához láncol
Hogyha hűvösek az éjszakák
