|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály Day |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
Térdre kényszerít az élet és azt mondja fogd a szappant
Gyorsan hajolj le, így is-úgy is jól megbaszlak
Addig melózol, míg egyszer ki nem basznak
Éljen minden szegény, szopjon a gazdag
Mi a fasznak kéne nekem változni
Addig élek amíg élek, innen úgysem mászom ki
Szövegemmel minden nap a jövőmet váltom ki
Nekem hosszú még az út de hidd el hogy látom mi
A megoldás a bajra de gallyra
Kimászok a mocsokból te ott maradsz a szarban
Nincsen semmi célod az már tudod, hogy az alja
Day versus Mil egész Magyarország hallja
Elém dobtak egy labdát
Azt mondták hogy küldjem, azt mondták, hogy használd
Kosaraztam éjjel-nappal mégse vettem hasznát
Úgy jártam, mint egy kutya, újra kereshettem gazdát
Refrén: (2x)
Olyan életet választunk amit kockával dobnak
Vannak akik jól járnak, vannak akik szopnak
Vannak akik csöveznek, vannak akik lopnak
Az a lényeg, hogy te náluk sose érezd magad jobbnak
Verse 2:
Sötét az erdő nem látod a fától
Ha felnősz majd rájösz, hogy csak az a bátor
Aki kimondja az igazat, még akkor is ha gátol
Mindent köszönj meg édesanyádtól
Semmi nem változik magágtól
Nem attól leszek valaki, amit más alám tol
Vágod a faszom ki van már itt a sok szabályból
Itt az Elm utca rémálma a halálból
Megkeresem a jövőmet és nem hagyom elfutni
Ezt tuti, soha többet nem fogok elbukni
Csak a mennyországba szeretnék eljutni
De tudom, hogy nincs, vágod utálok hazudni
Nekem a szavad már nem számít semmit
Én az embertől már nem várok semmit
Megcsalta az életet, de nem kapott semmit
Nem tiszteltük őt cserébe elpusztít mindenkit
Refrén: (2x)
Olyan életet választunk amit kockával dobnak
Vannak akik jól járnak, vannak akik szopnak
Vannak akik csöveznek, vannak akik lopnak
Az a lényeg, hogy te náluk sose érezd magad jobbnak
Verse 3:
Nem tud mi lesz jövőre velem
Csak azt tudom, hogy a zene nekem örök szerelem
Minden szövegemet szeretem, kell nekem
Kiadom a szart, nem pedig magamba temetem
Csak a fless maradt mára
Holnap meg a melókat kereshetem majd újra a bazárba
Hátha összejön majd valami gánya
Amiből kifizetődik minden havi számla
Addig az életemet élem egy kalitkába
Mindentől elzárva egy külön barikádba
Meghallgat az Isten, tudom szarik rám ma
Az életemben 18 van minden karikába
Scratch
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
