|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály Day |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
Térdre kényszerít az élet és azt mondja fogd a szappant
Gyorsan hajolj le, így is-úgy is jól megbaszlak
Addig melózol, míg egyszer ki nem basznak
Éljen minden szegény, szopjon a gazdag
Mi a fasznak kéne nekem változni
Addig élek amíg élek, innen úgysem mászom ki
Szövegemmel minden nap a jövőmet váltom ki
Nekem hosszú még az út de hidd el hogy látom mi
A megoldás a bajra de gallyra
Kimászok a mocsokból te ott maradsz a szarban
Nincsen semmi célod az már tudod, hogy az alja
Day versus Mil egész Magyarország hallja
Elém dobtak egy labdát
Azt mondták hogy küldjem, azt mondták, hogy használd
Kosaraztam éjjel-nappal mégse vettem hasznát
Úgy jártam, mint egy kutya, újra kereshettem gazdát
Refrén: (2x)
Olyan életet választunk amit kockával dobnak
Vannak akik jól járnak, vannak akik szopnak
Vannak akik csöveznek, vannak akik lopnak
Az a lényeg, hogy te náluk sose érezd magad jobbnak
Verse 2:
Sötét az erdő nem látod a fától
Ha felnősz majd rájösz, hogy csak az a bátor
Aki kimondja az igazat, még akkor is ha gátol
Mindent köszönj meg édesanyádtól
Semmi nem változik magágtól
Nem attól leszek valaki, amit más alám tol
Vágod a faszom ki van már itt a sok szabályból
Itt az Elm utca rémálma a halálból
Megkeresem a jövőmet és nem hagyom elfutni
Ezt tuti, soha többet nem fogok elbukni
Csak a mennyországba szeretnék eljutni
De tudom, hogy nincs, vágod utálok hazudni
Nekem a szavad már nem számít semmit
Én az embertől már nem várok semmit
Megcsalta az életet, de nem kapott semmit
Nem tiszteltük őt cserébe elpusztít mindenkit
Refrén: (2x)
Olyan életet választunk amit kockával dobnak
Vannak akik jól járnak, vannak akik szopnak
Vannak akik csöveznek, vannak akik lopnak
Az a lényeg, hogy te náluk sose érezd magad jobbnak
Verse 3:
Nem tud mi lesz jövőre velem
Csak azt tudom, hogy a zene nekem örök szerelem
Minden szövegemet szeretem, kell nekem
Kiadom a szart, nem pedig magamba temetem
Csak a fless maradt mára
Holnap meg a melókat kereshetem majd újra a bazárba
Hátha összejön majd valami gánya
Amiből kifizetődik minden havi számla
Addig az életemet élem egy kalitkába
Mindentől elzárva egy külön barikádba
Meghallgat az Isten, tudom szarik rám ma
Az életemben 18 van minden karikába
Scratch
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
