|
|
|
| Előadó: | Mrdkzh feat. Jambalaya |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Már megint még mindig. jött egy nagy milka tehén
az ég tetején. az elején szarv volt szaruból szaladt előle szauron mert satu volt ne csukd be az ablakot mert kimegy a füst
halu volt, hogy hangokat hallok mert a tv-ben kalou volt
volt gól szólt a gólöröm, jól töröm a magyart
nem mindegy hogy Babahr vagy agyar zörög
mindenki azon agyal, hogy miért mi,
ki tért ki, betért a puskás betérőbe,
adjon isten csak betörőt ne,
adjon inkább ablaktörlőt a kis Yaris-ra
nyikorog, úgy hogy a fogam csikorog, szám vicsorog,
nicsak ki kopog, ki morog, dolog van hát menni kell,
cigit letenni kell, aztán enni kell
tenni kell, a dolgokat csinálni
aztán venni kell, listáról kipipálni
kereplővel kereplek, Kelep belőve nem kelepel,
merengőben terellek, telep előled nem szelel el,
keresztelőn csak víz alá raknak egy gyereket,
az emberek csak elnevezik a tereket,
nincsen azoknak nevük
ref:
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre, mindenki egyszerre,
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre mindenki egyszerre
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre mindenki egyszerre
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre mindenki egyszerre
Marabé:
gondolkozz egy picit és összeáll a kép,
a Vicc-beatz crew-n mindig mindenképp,
pillanat alatt eltelik itt egy év,
hova vitték az agyam egyik kerekét
még van hasonló jelenség sorokba
úgy érzem mindent felfalok ma
elrugaszkodva valóságtól a lét
én mindig ugy teszek épp, mint rég,
itt valami füstöl pont attól nem látsz,
inkább cannabol-chill mint a tánc,
bizonyára közös ismerősünk ez
évek óta már csak az ablaknál állsz,
lopsz ha van fuksz, teli a buksza de jó
degenerált utazó imbolygó kishajó
mert MRCL betobunker ez egy jel
ez zsír
ref:
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre, mindenki egyszerre,
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre mindenki egyszerre
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre mindenki egyszerre
mind egyszerre megyünk rá egy szerre,
mindenki egyszerre mindenki egyszerre
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
