Mariann:
Csak ne félj, tárd ki szíved.
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Viktor:
Tündököl sok gyertyaláng,
Most irigyen nézz a hold.
Mariann:
Ma egybe gyül a család,
Végre újra csend honol.
Közösen:
Zárjuk jégbe a hubákat,
Kérlek ne rohanj, lazíts még.
Hisz kevés olykor egy pillanat,
Hogy beléd bújjon a fény.
Refrén:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Csak szeress tisztán, hűen ez legyen meghitt ünnep.
S ha tovább áll egy szép emlék.
Viktor:
Egy kedves szó több, mint holmi ajándék.
Ha tényleg őszintén a szívből jön.
Mariann:
Végre eggyütt lehetünk a fenyőnél ami díszesen jelmezt ölt.
Közösen:
Zárjuk jégbe a hibákat,
Kérlek ne rohanj, lazíts még.
Hisz kevés olykor egy pillanat,
Hogy beléd bújjon a fény.
Refrén:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Csak szeress tisztán, hűen ez legyen meghitt ünnep.
S ha tovább áll egy szép emlék.
Viktor:
Nem döröghet fegyverszó, a vihar elhalkul.
Mariann:
Kezetfog a régi ellenség.
Viktor:
Remény teljes álmot szül, hogy lehet békés út.
Mariann:
Nem húzzom el eddig.
Tisztúl az ég!
Ennyi elég!
Refrén:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Csak szeress tisztán, hűen ez legyen meghitt ünnep.
S ha tovább áll egy szép emlék.
Viktor:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég. Ezer csillagtól az ég.
