|
|
|
| Előadó: | Nagy Adrienn |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Deniz Csabai Anita |
|
Pacsai Márk |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden éjjel arról álmodom
Egy újabb hajnalon
Kínoz a vágy nagyon
De nem hagyom
Hogy láthasd rajtam mi hajt legbelül
A lelkem túlhevül
De testem kimerül, kimerül
Ez a lány úgy szexi, mint senki más
Szerelmessé tesz egy pillantása
Hogy jár-kel, meg billeget a bárpultnál,
minden srác integet
Belezúgtam, mit tegyek
Már a suliban sem voltam egy szép gyerek
De mégis ő kell, mert olyan nő,
akinek hibát sem ejtett a teremtő
Állj meg, eddig mentünk, elég már
Egy ilyen lány, mint én, még ennél sokkal többet vár
Tudnod kell, rád vágyom, ne hidd el, amit látsz
De kell egy kis idő, egy kis idő, hogy tisztán láss
Láss, láss
Újra látlak, de elfordulok
Kis mosolyt elnyomok
Szemedbe nézve
Mindent láthatok
Másként történne, ha feledném
És újra kezdhetném
Lassabbá tehetném, tehetném
Ez a lány bonyolult, nincs megoldás
Minden pillantásával lebombáz
Szexi lábak, meg dekoltázs
Meséld el, hogy milyen is a beporzás
Nem is értem az egészet
Veled a gondolataim hú merészek
Te lázba hozol, szinte elégetsz
Olyan aranyos vagy, ahogy becézgetsz
Állj meg, eddig mentünk, elég már
Egy ilyen lány, mint én, még ennél sokkal többet vár
Tudnod kell, rád vágyom, ne hidd el, amit látsz
De kell egy kis idő, egy kis idő, hogy tisztán láss
Most már tényleg állj meg, eddig mentünk, elég már
Egy ilyen lány, mint én, még ennél sokkal többet vár
Tudnod kell, rád vágyom, ne hidd el, amit látsz
De kell egy kis idő, egy kis idő, hogy tisztán láss
Láss, láss ...
Állj, állj, állj, állj meg, várj, vár, várj, várj meg
Fordulj hátra most hirtelen
Játsszuk azt, amit a filmeken
A rózsám vörös, vagy színtelen
Hogy nem vagy fontos csak színlelem
A telefont nézem egész nap, mégsem csörög
De reményt adsz,
ahogy a mosolyod köszön rám délután
Most látlak először egy hét után
Te varázsolsz vagy én szédülök
Ahogy a szemembe nézel, kikészülök
Állj, állj, állj, állj meg meg várj, várj, várj, várj meg meg
Igent mondj, mert egy talánnal
Mintha szíven szúrnál egy kanállal
Állj meg, eddig mentünk, elég már
Egy ilyen lány, mint én, még ennél sokkal többet vár
Tudnod kell, rád vágyom, ne hidd el, amit látsz
De kell egy kis idő, egy kis idő, hogy tisztán láss
Most már tényleg állj meg, eddig mentünk, elég már
Egy ilyen lány, mint én, még ennél sokkal többet vár
Tudnod kell, rád vágyom, ne hidd el, amit látsz
De kell egy kis idő, egy kis idő, hogy tisztán láss
Most már tényleg állj meg
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
