|
|
|
| Előadó: | Soltész Rezső |
|---|---|
| Album: | Gondolsz-e majd rám |
| Megjelenés: | 1995 |
| Hossz: | 3:37 |
| Szövegírók: |
S. Nagy István |
|
Pásztor László |
|
| Kiadó: | Universum Records |
| Stílus: | pop, pop rock, beat |
| Címkék: | Keressük! |
Látom rád talált egy fájó pillanat,
el is átkoznád a gyűlölt gondokat.
Sehol nincs egy jó barát,
ki most rád vigyázna,
kivel szót is értenél.
Nézd az égbe nyúló kéklő ormokat,
olyan büszkén viseld nehéz sorsodat,
egyszer majd az életed élheted örömben,
mindent elfúj majd a szél.
Nézd a zöld réteket, feledd el a könnyeket,
menj a boldog arcú emberek közé.
A sok bús tegnapot jobb, ha végleg elhagyod,
menj a fényt ígérő holnapok felé.
Hidd el, én is őrzök rossz emlékeket,
s akit megbántottak, oly lassan feled.
Mint a hulló csillagok,
bolyongok néha én,
de azt nem tudom, hová.
Hidd el, rám is törnek fájó éjszakák,
sokszor érzem azt, hogy nem bírom tovább.
De jó lenne ilyenkor egy igaz jó barát,
aki nékem mondaná:
Nézd a zöld réteket, feledd el a könnyeket,
menj a boldog arcú emberek közé.
A sok bús tegnapot jobb, ha végleg elhagyod,
menj a fényt ígérő holnapok felé.
Ná-ná-ná...
A sok bús tegnapot jobb, ha végleg elhagyod,
Menj a fényt ígérő holnapok felé.
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
