|
|
|
| Előadó: | Vozal ft Rovo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rovó Balázs Vozal |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
intro: (LGT)
Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még
Na..Rovo, Vozal, Tirpaking 2010 ey..na
a halállal nem számolok inkább számológéppel
mert ami elválaszt tőle több mint száz kilométer
de leszek én is megtörve mert lefáraszt a munka
amikor visszanézünk egy tükörbe, nem ismerünk magunkra
csak szilánkokat látunk melyek nem engednek feledni
hegek melyek mutatják hogy van még mit megtenni
kell hogy menjünk előre mert mindig lesz holnap
edzeni hogy nyerjünk a tegnapért úgyis beszólnak
készen áll az élet, kezünkben bakancslista
nem állhat meg senki, megy a makacs is ma
érzem az energiát kitágultam mint a retina
befogadok és élvezem jöhet az egész heti ma
lehet hogy csak hónapok de lehet hogy évek
lehet hogy csak koplalok de lehet hogy élek
nincs mit veszíteni kiadva a parancs
majd pihenek ha már feldobva az a bizonyos bakancs
Refrén: (2x)
Ne állj az utunkba mert nem futunk ma
Harcos szellemmel küldünk a pokolra
ahol a sátán már vár téged
aki szembeszáll yo az téved
Vannak vágyaim az életben Mint mindenki lélekben
ezekre hajtok s nem véletlen ki vagyok
Habár tévedtem túl sokat,
rabul ejt az öntudat és fogva tart a gondolat
hogy találhatok kiutat
Megannyi bizonytalan kép fejemben
Sok mindent eltemettem, és most elmerengtem
mit is kéne tennem mert nekem sem könnyű
NEKEM SEM KÖNNYŰ...
A kedvesem mikor legjobban kellett volna hagyott el
Zuhantam nyújtottam a kezem ő nem kapott el
Nem adom fel,ha kell fizetem az adót
Sosem leszek olyan aki egy csövestől kér bagót
De ne kérdezd mi az álmom mert úgysem mondom
Majd ha valóra váltom láthatod mért nem adtam fel
Refrén: (2x)
Ne állj az utunkba mert nem futunk ma
Harcos szellemmel küldünk a pokolra
ahol a sátán már vár téged
aki szembeszáll yo az téved
porból lettem és porrá leszek
de a kettő között kő vagyok és formát veszek
nem állít meg senki meg teszem amit akarok
a halál az még várhat harcos patakból fakadok
ha idő előtt jönne el én megküzdenék vele is
segítene az öklöm segítene a zene is
segítene a család barátok meg a szerelem
a sereg kiknek soha nem rebbenne a szeme sem
föld, sírkő környéken nem láthatok temetőt
érzem erős vagyok hiába állítottad nekem őt
továbblépek bátran leküzdök minden akadályt
az élet könyvét olvasva kiirtom a szakadárt
a gátam nem szakad át átfutom a Szaharát
tudom mire a haver és miért van a jó barát
tudom hogy tudod nem adom fel ott leszek a színen
míg dobog a szívem amíg dobod a szívem
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
