|
|
|
McDie:
Terjeszkednek a gyökerek wágom leszarjátok
de a korcs véleményetek azért oda mondjátok
erős vár a mi istenünk bár a falát könnyen áttörte
az ördög a médián keresztül vett célkeresztbe
mert az iskola padban is csak az agymosást kapod
hát köszönnyük nektek ti hitetlen majmok
hogy akikről én tudok eldobták az életük
antiszoci lett a fél ország már nincs miért élniük
én is lennék minden de elborzaszt mit látok
ahogy tizenéves kislányokat szopattok állatok
amit látok bazdmeg hogy veritek a gyereket
nem wágjátok hogy kapott ő már az élettől eleget
vannak lélektelen emberek de nekem te vagy a jel
hogy akikben én megbízok azokat a sors hozta el
elhagynak emberek mit árt ha ő veled töröld le könnyedet
jézus szeret
refrén
McDie:
Véletlenek nincsennek minden meg van írva a sors keze irányít rá a jó útra
BigZojc:
Ha van lelked van rossz tetted ami megbosszulja önmagát hogy ne vétkezhess
BigZojc
Elfáradt emberek megkínzott testek ennek
sohasem lesz már vége
a bűn elterjedt ebben az életben
lassan többen lesznek a pokolban mint a mennyben
vér áztatja a kis szobának ajtaját
az anya beront az ajtón de már elvitte a halál
nem tudom megérteni ezt a társadalmat
mikor az apa bekattan és a lányát rontja meg az ágyban
elhanyagolt gyerekek rabolni kényszerülnek
ne menny ki az utcára mert téged is figyelnek
így találnak rád a lelketlen emberek
kik eltervezték tönkretesznek elbuktak elvesztek
refrén
McDie:
Véletlenek nincsennek minden meg van írva a sors keze irányít rá a jó útra
BigZojc:
Ha van lelked van rossz tetted ami megbosszulja önmagát hogy ne vétkezhess
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
