|
|
|
Mc Die
Szíven szúr még a múltad ment a mély torok a parkban
így a fellángolásod lerombolom azonnal
olyan mint az étel jólesik de a vége
valamé az uccsó falatnak mindig rossz az íze
ha mások kihasználtak én miért szeresselek
nem érdemled meg bennem zavart az érzelem
amit csak én érzek hogy a taknyod belém törlöd
és tudom nem ezt érdemlem de féltem a semmit is
eltávoztak a barátok és a mai napig is
fájnak ezek a sebek pedig én nem szúrtalak hátba
a szemembe hazudsz aztán mégse sikerül
sajnos takarja az arcod a cigaretta füst el takarja az arcod a cigaretta füst
jah Mc Die én nem szúrlak hátba méh vagyok
refrén2x
Mc Die:
In your shadow I can shine
as long as you stay by my side
Big Zojc:
I'am a bee but dark side on me
thug life the world lots better only
Big Zojc
Fegyver ropogás tölti be a tömböt
a bűnöző gyerek szemében látom az ördögöt
kezemben a fegyver vagy az ő kezében
most is két világ közt lebegek éppen
de ez a gyerek mégis csak én vagyok
a sötét oldal nem enged a rabja maradok
megteszem amit meg kell tennem ebben az életben de
sajnos egyedül vagyok a világ ellen
gyilkosok rohangálnak fel és alá
nyomukban nem jár más mint a halál
sok ember álarcban hogy ő legyen a jobb
így szúrnak hátba és uralkodik el a gonosz
már isten nevében a pokolba tartunk
éreztem a bőrömön szabad kézzel de zuhanunk
én védtem a lelkem de a ti időtök lejárt
ez nem gengszter haver ezt úgy hívják veterans
refrén2x
Mc Die:
In your shadow I can shine
as long as you stay by my side
Big Zojc:
I'm a bee but dark side on me
thug life the world lots better only
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
