|
|
|
Én a hegyek között élek, amit körbevesznek tengerek,
Előttem a semmi, mögöttem ködbe vesznek emberek.
Felejteni fáj, az újra nyitni meg már nem merek.
A hétvégékre nem emlékszem, hétköznap meg szenvedek.
Az anyám szeme fénye, anyám szerint mindig én leszek.
Remélem hogy sok jó lecsúszik még, amíg vén leszek.
Az angyalok, ha ködben járnak, nem értik mit miért teszek,
A halandók nem hajlandók meg hallani mit kérdezek.
Az emberek csak ölni tudnak, élni már nem képesek,
Képtelenek felfogni, hogy miért jó ha szétesek.
Az állva maradt sorsok között elhalnak a lépések,
a tágra zárt szemek mögött megvakulnak a nézések.
Az élet 80%-a szar, többi mézédes,
Ha felétek ez másról szól, akkor idenézz édes.
A fényes felüljárók alatt görbe ösvények,
de lenn élnek a császárok, a fényben meg a fösvények.
De minden változik, az én fajtám jut fokról fokra,
Ki Istnet átkozik, az rájön mi a poklok pokla.
A rímem megváltó, de vezére a nemzetnek nem leszek,
Tesó, mert a midikloriádok nemzettek.
Nem vagyok gazdag ember, nem születtem szegénynek,
Nem láttam még az óceánt és nem vágom ha lenéznek.
Nem hiszek Istenben és nem hiszek a vallásban,
De nem szerettek még úgy sehol, mint ott ahol vallás van.
Nem vagyok nagyképű, de nem vagyok egy álszerény,
Nem vagyok bölcs, de meghallgatlak, ha férfiként állsz elém.
Nem vagyok egyszerű, egy hétköznapi kisember,
Ahogy a San-nel szétesünk, hidd el, hogy úgy senki sem mer.
Nem vagyok elégedett nem tetszik az életem,
De önmagamért csinálom és önmagamként élhetem.
Nem vagyok túl magas, se túl kigyúrt, se túl menő,
De az egóm mindent ketté vág, mert mindenen túlmenő.
Nem vagyok akkora sztár, amekkora szeretnék,
De ha én lennék te, akkor még ekkora sem lehetnék.
Nem vagyok főnyeremény, álma minden nőnek,
De ha nálam ébredsz megtudod, a férfiak hol nőnek.
Nem vagyok mosolytalan, de nem vagyok boldog,
De a te szíved is bádog lenne, ha tudnád mit hordok.
Nem vagyok tudatlan, de sok mindent nem látok át,
Nem vagyok látnok, de innen is jól látom a vállfokát.
Nem vagyok 18 és nem leszek már 23,
Vonaton talál az est, a reggelt meg buszon várom.
De nem vagyok egy megtört, állok mint a gerenda,
És nem vagyok egy átlag ember, mert a nevem legenda.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
