|
|
|
|
|
Én a hegyek között élek, amit körbevesznek tengerek,
Előttem a semmi, mögöttem ködbe vesznek emberek.
Felejteni fáj, az újra nyitni meg már nem merek.
A hétvégékre nem emlékszem, hétköznap meg szenvedek.
Az anyám szeme fénye, anyám szerint mindig én leszek.
Remélem hogy sok jó lecsúszik még, amíg vén leszek.
Az angyalok, ha ködben járnak, nem értik mit miért teszek,
A halandók nem hajlandók meg hallani mit kérdezek.
Az emberek csak ölni tudnak, élni már nem képesek,
Képtelenek felfogni, hogy miért jó ha szétesek.
Az állva maradt sorsok között elhalnak a lépések,
a tágra zárt szemek mögött megvakulnak a nézések.
Az élet 80%-a szar, többi mézédes,
Ha felétek ez másról szól, akkor idenézz édes.
A fényes felüljárók alatt görbe ösvények,
de lenn élnek a császárok, a fényben meg a fösvények.
De minden változik, az én fajtám jut fokról fokra,
Ki Istnet átkozik, az rájön mi a poklok pokla.
A rímem megváltó, de vezére a nemzetnek nem leszek,
Tesó, mert a midikloriádok nemzettek.
Nem vagyok gazdag ember, nem születtem szegénynek,
Nem láttam még az óceánt és nem vágom ha lenéznek.
Nem hiszek Istenben és nem hiszek a vallásban,
De nem szerettek még úgy sehol, mint ott ahol vallás van.
Nem vagyok nagyképű, de nem vagyok egy álszerény,
Nem vagyok bölcs, de meghallgatlak, ha férfiként állsz elém.
Nem vagyok egyszerű, egy hétköznapi kisember,
Ahogy a San-nel szétesünk, hidd el, hogy úgy senki sem mer.
Nem vagyok elégedett nem tetszik az életem,
De önmagamért csinálom és önmagamként élhetem.
Nem vagyok túl magas, se túl kigyúrt, se túl menő,
De az egóm mindent ketté vág, mert mindenen túlmenő.
Nem vagyok akkora sztár, amekkora szeretnék,
De ha én lennék te, akkor még ekkora sem lehetnék.
Nem vagyok főnyeremény, álma minden nőnek,
De ha nálam ébredsz megtudod, a férfiak hol nőnek.
Nem vagyok mosolytalan, de nem vagyok boldog,
De a te szíved is bádog lenne, ha tudnád mit hordok.
Nem vagyok tudatlan, de sok mindent nem látok át,
Nem vagyok látnok, de innen is jól látom a vállfokát.
Nem vagyok 18 és nem leszek már 23,
Vonaton talál az est, a reggelt meg buszon várom.
De nem vagyok egy megtört, állok mint a gerenda,
És nem vagyok egy átlag ember, mert a nevem legenda.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
