



Én a hegyek között élek, amit körbevesznek tengerek,
Előttem a semmi, mögöttem ködbe vesznek emberek.
Felejteni fáj, az újra nyitni meg már nem merek.
A hétvégékre nem emlékszem, hétköznap meg szenvedek.
Az anyám szeme fénye, anyám szerint mindig én leszek.
Remélem hogy sok jó lecsúszik még, amíg vén leszek.
Az angyalok, ha ködben járnak, nem értik mit miért teszek,
A halandók nem hajlandók meg hallani mit kérdezek.
Az emberek csak ölni tudnak, élni már nem képesek,
Képtelenek felfogni, hogy miért jó ha szétesek.
Az állva maradt sorsok között elhalnak a lépések,
a tágra zárt szemek mögött megvakulnak a nézések.
Az élet 80%-a szar, többi mézédes,
Ha felétek ez másról szól, akkor idenézz édes.
A fényes felüljárók alatt görbe ösvények,
de lenn élnek a császárok, a fényben meg a fösvények.
De minden változik, az én fajtám jut fokról fokra,
Ki Istnet átkozik, az rájön mi a poklok pokla.
A rímem megváltó, de vezére a nemzetnek nem leszek,
Tesó, mert a midikloriádok nemzettek.
Nem vagyok gazdag ember, nem születtem szegénynek,
Nem láttam még az óceánt és nem vágom ha lenéznek.
Nem hiszek Istenben és nem hiszek a vallásban,
De nem szerettek még úgy sehol, mint ott ahol vallás van.
Nem vagyok nagyképű, de nem vagyok egy álszerény,
Nem vagyok bölcs, de meghallgatlak, ha férfiként állsz elém.
Nem vagyok egyszerű, egy hétköznapi kisember,
Ahogy a San-nel szétesünk, hidd el, hogy úgy senki sem mer.
Nem vagyok elégedett nem tetszik az életem,
De önmagamért csinálom és önmagamként élhetem.
Nem vagyok túl magas, se túl kigyúrt, se túl menő,
De az egóm mindent ketté vág, mert mindenen túlmenő.
Nem vagyok akkora sztár, amekkora szeretnék,
De ha én lennék te, akkor még ekkora sem lehetnék.
Nem vagyok főnyeremény, álma minden nőnek,
De ha nálam ébredsz megtudod, a férfiak hol nőnek.
Nem vagyok mosolytalan, de nem vagyok boldog,
De a te szíved is bádog lenne, ha tudnád mit hordok.
Nem vagyok tudatlan, de sok mindent nem látok át,
Nem vagyok látnok, de innen is jól látom a vállfokát.
Nem vagyok 18 és nem leszek már 23,
Vonaton talál az est, a reggelt meg buszon várom.
De nem vagyok egy megtört, állok mint a gerenda,
És nem vagyok egy átlag ember, mert a nevem legenda.



Jaroslaw Lukomski közismert szinkronszínészként Lengyelországban.
Jaroslaw Lukomski lengyel előadóművész pert indított Lengyelországban egy cég ellen, mert egy reklámfilmben a tudta és beleegyezése nélkül olyan hangalámondást használtak, amelyet mesterséges intelligencia készített az ő hangja felhasználásával; ez az első ilyen jellegű bírósági ügy Lengyelországban - jelentette a Polsat News kereskedelmi hírtelevízió.
A reklámfilmet egy, szennyvízgyűjtő tartályokat gyártó cég készíttette, feltehetőleg a Lukomski hangját tartalmazó korábbi felvételek alapján.
Az így létrehozott alámondáshoz nem kérték Lukomski hozzájárulását, nem fizettek neki a szerzői jogaiért, nem is tájékoztatták őt a reklámfilm elkészítéséről.
"Ők nem érzik, hogy a hang akármilyen módon az emberi identitás része lenne, és azt hiszik, hogy bármit megtehetnek vele" - nyilatkozott Lukomski a Polsat Newsnak.
- Az emberi hang "különleges védelem alatt áll", biometrikus jellemzőnek számít, akárcsak az arckép
- fogalmazott a Polsat Newsnak Joanna Swiebocka-Wiek, a krakkói Jagelló Egyetem mesterséges intelligencia szakának vezetője.
Az érintett cég úgy látja, hogy nem követett el jogsértést, a reklámfilmben felhasznált hang szerinte a mesterséges intelligenciáé, és nem Lukomskié.
Az onet.pl lengyel hírportál Lukomski ügyvédjét idézi, aki szerint az előadóművész hangját nemcsak az őt ismerő emberek azonosították a filmben, hanem az átvételt a mesterséges intelligencia felhasználásával is megerősítették.
Kiemelt kép: illusztráció/AI/Freepik