|
|
|
Nem akartam mást, csak szeretni téged..
Jah csak szeretni akartalak..megadni mindazt,
amit eddig soha senki nem adott.
Ice Peak, meg a romantika haa?
Feszítő tenyerem, mikrofonom a kezemben,
esténként megírom, reggel majd széttépem,
az én kis titkaim itt élnek még bennem,
gyúrom az álmokat, célokat tervezve.
Mire is mennék ha, nem lenne több napom,
ezért ha tehetem sok dolgot én megosztok,
te vagy a közönség, én pedig a bohóc,
nevetsz vagy sírsz az már a te dolgod.
Mert ha kimondom szeretlek, tudom őszintén beszélek,
egy tróger a vadonból érted bármire képes,
a puszta szült engem, beton majd eltemet,
ha menni kell én úgy megyek hogy mindent megtettem.
Erős vagyok jah, vérem egy harcosé,
nem adom fel mert érzem, hogy van remény,
hajt a vágy mint az életben maradás,
hajt a szerelem mint a szív dobbanás, jah mint a szív dobbanás.
Refr 2x.:
Nem is tudom hogyan köszönhetném mindezt,
egy élet is kevés volna már ehhez.
Te ajándék vagy igaz, elérhetetlen,
de hiszek a sorsban mint a véletlenben.
Szeretni téged olyan mint az örök élet,
ilyen csak egyszer történhet és csak egyszer érnek véget.
A végtelenbe repítesz engem minden éjjel,
és minden egyes mondat a szívembe éget.
Velem vagy nélkülem ez bárhogyan is történjen,
csak mi ketten és csakis ez a lényeg.
Valamiért túl jó és valamiért szebb,
valamiért kellesz és valami szülte,
ezt a választ szívedben a döntés a kezedben,
ha azt mondod menjek szó nélkül elmegyek,
de itt hagyom ezt neked, hogy el soha ne felejtsd,
hogy élt egy olyan srác kinek jelentett létezésed.
A lelkemet már elvették de te adtad vissza,
mert megérintettél és szárnyakat kaptam.
Olyan dolgot adtál amit más tőlem csak elvett,
mostmár újra érzem hogy van szívem.
Szeretnélek szeretni és boldoggá tenni,
szeretnék a napjaid részese lenni.
Az egész életemet veled le élni,
a csillagokat az égről neked lehozni.
Megadni mindent amit eddig nem adtak,
szeretni téged ahogy mindig akartad.
Itt vagyok neked és örökre itt leszek,
fájnak a percek miket nem tölthetek veled.
Nélküled csak fél, jah de így is boldog lennék,
te veled egy egész és minden éjjel csak szárnyalnék.
Refr 2x.:
Szerettelek téged akkor is ezt mondtam,
hogy veled leszek mindig míg szívem dobban.
Hát repüljön hozzád is ez a dallam,
érezd át és hogy a remény már meghalt.
Nem akarlak én már téged többé látni,
nem akarok rólad már semmit tudni.
Elmentél ég veled, dobtad a szívem,
megtapostad pedig én nem ártottam neked.
Csak arra kellettem hogy kiheverjed,
és mondtad hogy szeretsz én meg elhittem.
Nevetni akarok de mégis szégyellem,
ezt a tényt hogy ez ennyire megviselt.
Amikor meghalok én majd úgy megyek,
hogy a lelkem szívem tiszta mindent megtettem.
Ismertelek téged, én azt hittem,
álmokat ígértél én meg elhittem, jah én meg elhittem.
Ahha jah, búcsú tőled..viszlát..odaát.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
