|
|
|
| Előadó: | Wemsical Presents |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jahh sun city....
Tisztán kifújt folyók egy zöldes őszi estén
susogja, hogy gondjait melyik parton vetné, temetné,
feledné most komor hordalékát
aztán tovább viszi az itt talált értékes portékát,
hiába szólnék át a túloldalra
a folyó sírásától az ember úgyse hallja
*** búcsúszik Eger ***
*** haver mi lesz este, leesve
a magasból idegenként szemlélem a várost
minek hangulata őszintén remélem
emlékem, reményem lesz ha távol leszek
egy olcsó vonatútra úgyis jegyet veszek,
hogy lelket adjak a fakult fényképeknek,
emlékeknek, de szépeknek amik léteztek,
de már elmúltak, elúsztak a vízzel együtt
ám a hídra kapaszkodva újra össze szedjük
őket az aromás füstjük mámorában
és emlékezünk milyen volt a napfény városában
jah a napfény városában.
Refrén 2x:
Ide születtem nem akárhova ez Szeged sun city a napfény városa ide húz a szívem ez az otthonom pár mc társammal a címert hordozom
Éjjelek éjjelén sétálva az öreg járdán
rájövök arra engem elámít a szokott látvány,
mint a márvány olyasmi szépséggel ötvözve
a panelek a tornyok a várost úgy ölelik körbe,
hogy a Tisza meghitten a partot simogatja
megint *** fiatalabbnak átadja
a nagyobb az idősebb az old scholl ***
addig tarkítja vbk az utcát amíg van rá keret
tekered a menet nyelvjáték aztán tüdő
a nehéz hétköznapokon jól esik a baseball ütő
egy költői fordulat levegő aztán meg bódulat
a felgyülemlett emberek véresre ordítják a torkukat
nem létezik becsület csak sajnálat
addig jó amíg magadnak tudhatod a falkádat
ilyen az élet legalább is addig amíg élsz
soha sem lehet szabad amíg félsz
ez Szeged sun city ahol én élek
ez az a hely amire otthonként nézek
jahh amire otthonként nézek.
Refrén 2x:
Ide születtem nem akárhova ez Szeged sun city a napfény városa ide húz a szívem ez az otthonom pár mc társammal a címert hordozom
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
