|
|
|
| Előadó: | Petruska |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Petruska András Barna Emília |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Here we are, hand in hand
Treading the road that is pre-ordained
Drifting along with irresponsible hopes
Day after day sliding along the waves
And here we are now, you’ve waved goodbye
Abasing the luck that I once found
Counter-arguments would no longer count
Someone to love you so, won’t it be hard to find
No matter how much love there was, you left
No matter how many faults were to mend
Put in your pocket all you got from me
I’m losing myself by losing you
Now here we are at Romeo’s grave
What misfortune, having to die in vain
Flowers on the grave, without any aim
Why have you brought another one?
Are you really aware of what you’ve done?
No matter how much love there was, you left
I’m grateful even though you no longer care
I’ll put in my pocket all I got from you
I’m losing myself by losing you
Rómeó sírjánál
Itt vagyunk kéz a kézben
Járjuk az utunk, mi ki lett számunkra jelölve
Úszunk a sorsunkban, s felelőtlenül remélünk
Napról napra, csúszdázunk egy sinus-görbén
S most, íme, búcsút intettél
Megaláztad a szerencsét, mivel megáldattam
Nem számít neked megannyi ellenérv
Fogsz valakit találni, aki ennyire szeret?
Nem számít, mekkora volt a szerelem, te elmentél
Nem érdekel, mennyi helyen lehetett volna befoltozni
Rakd zsebre, amit tőlem kaptál
Magamat vesztem el, mikor téged elveszítelek
És most itt állunk Rómeó sírjánál
Micsoda értelmetlen balszerencse, hiába halt meg
A gyász virágai ostobák és öncélúak
Miért hoztál te is egy újabb szálat?
Belegondolsz-e közben, miért jó ez nekünk?
Nem számít, mekkora volt a szerelem, te eltűntél a szélben
Tudom, már nem érdekel, de én így is hálás vagyok neked
Zsebre rakom, amit tőled kaptam
Magamat vesztem el, mikor téged elveszítelek
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
