|
|
|
|
|
mEkz:
Fent vagyok a szpészen ha a státuszom figyeled,
Előttem a káosz, utánam meg sikerek,
Itt az eM az ee a Ká meg a Zé,
Minden gondolatom egy hófehér lapé,
Meg a tiétek, közlöm én egy zenében,
Amit csak érzek, és párszor megéltem,
Az édenkert bűne az édenkert gyümölcse,
Már én lettem kajak saját életemnek bölcse,
Az töltse vagy hallgassa a zeném aki érzi,
Nem érdekel olyan aki a világot csak nézi,
Gyökeret vertem Sz.S.t.P. álom,
Itt maradok akkor is ha már halkan szól a kánon,
A BPM-ek ugrálnak a decibel meg szétszakít,
Szívem szivárványa szép lassan megvakít,
De nem tudok mit tenni, tűrök amíg bírok,
Élek amíg tűrök, és amíg tűrök addig írok,
iKzEm
Refrén:
Csak a ritmusnak élek, mi a zenék során bennem testet ölt,
Amíg az Ördög sosem alszik, angyal filccel festek föl,
Az égre egy dallamot,
Amíg az ember csak néz, az Angyal száll az égbe fel,
Ne kérdezd, hogy Érem El,
Minden más lesz majd egyszer, az érzésem random,
Nem kérem, hogy kelj fel, én fekszem a parton...
mEkz
Tűzön vízen megyek, ha úgy kívánja sorsom,
A rímeim csupán, eddigi létemből foltok,
A horizonton játszik árnyékom színe,
Mikor egy megtört lélek fekszik le a sínre,
Én felemésztek mindent, egyetlen szóval,
Nem marad más hátra, csak egyetlen sóhaj,
De ennek lassan vége, meggyötör az emlék,
Ha hatalommal bírnék sokat másképp tennék,
De nem vagyok más, csak egy szimpla emszí,
Akit minden gondolat már szana-szét feszít,
Ez lettem mára közbeszólok mindig,
Azt hinni el mit látok, és a végsőkig hinni,
A szitu mindig más de a vége mindig ugyanaz,
Az egyiket követi, a többi másik fura nap,
De vég, mindig állandó lesz,
Ha felszól az angyal, állandó csend...
iKzEm
Refrén:
Csak a ritmusnak élek, mi a zenék során bennem testet ölt,
Amíg az Ördög sosem alszik, angyal filccel festek föl,
Az égre egy dallamot,
Amíg az ember csak néz, az Angyal száll az égbe fel,
Ne kérdezd, hogy Érem El,
Minden más lesz majd egyszer, az érzésem random,
Nem kérem, hogy kelj fel, én fekszem a parton...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
