|
|
|
Hát gondold végig mit tartogat
számodra még ez a város.
Elvégezted már mi szép és jó
és elhagytál mindent, mindent ami káros.
Nem tudod még te sem biztosan
hogy a szépség nem egy múló készség
Hiszed e már,hogy van hely
ahonnan nézve
az élet elrohan
ahonnan nézve
csak egy halálos betegség.
És amíg te nélkülem a közös álmunkat álmodod
Én a valóságban még midig veled táncolok.
Hiszed -e mostmár- mondd Kedvesem
hogy neked választ a jósnő nem adhat
a jövőt benned kell keresni
keserves kínok közt végül önmagadnak.
Ne félj,a Jóisten pecsétet nem tesz,papírra mely íratlan maradt
nem tűnik el minden mit elvesz
mindenki végül bocsánatot nyer
De mindenkit egyszer egy időre elragad.
És amíg te nélkülem a közös álmunkat álmodod
Én a valóságban még midig veled táncolok.
