|
|
|
Megszállt engem ez a dal,
ezt hallom éjjel nappal
messziről száll felém
ahonnan a lélek szállt belém
százezer cigány húzza
a szívemet porrá zúzza
százszor is megkérdem én
Miért Én? Miért?
De meglopott, szavam elorozta
felzeng mielőtt szólnék
hangja mindig hangosabb
mintha néma volnék
itt van a sarkamban most is
emlékeddel hasít belém
félelmem alakot ölt benne
megtölti lényemmel.
És csak mondja, mondja, mondja
hogy szerelmed ne feledd
mert rajtad a sor emlékezz rá
és szenvedj amíg lehet
és csak mondja és csak mondja
hogy szerelmed ne feledd és félsz
hogy szenvedned kell,
amíg élsz.
Évek mint megannyi dobütés
kergetik űzik egymást
végighajszol ez a dal
mint szerelmes komédiást
szeretni foglak mondhatnám
a tavasz első hajnalán
mert a mindhalálig elkopott szó már.
Elkopott szó már...
Úgy csengene az akarlak
mint eldugott ajándék
az egész mire lenne jó
csak újra az utcán állnék
és közben a múltam elvonul
előttem tánclépésben
míg a fájdalomtól kővé vált szívem
dobogja ezt a dalt.
