


| Előadó: | Punnany Massif |
|---|---|
| Album: | ShenKick |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 5:24 |
| Szövegírók: |
Wolfie Rendben Man Takáts Eszter Annamária Reiner Ágoston Farkas Roland Sándor Felcser Máté Vecsei László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | AM I PM Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Megélni nehezebb, mint beszélni róla
Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra
Nincs mosoly, csak harag,
egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad.
Ha elhagy a szeretet sohse nem gyógyul be a seb,
Jöhet új szerelem ugyanazt keresem,
De semmi sem szebb.
Ha ébren vagyok fáj, lüktet hiányod
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.
Az éjszakában kinyílik, de nem lát már szemem,
Tested mára másnak, máshol meztelen.
Eltűnt ajkad, a hajad, aurád takarja a ruhád,
meg sem ismer az utcán anyád, mikor lát.
Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát,
minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.
Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol
Néha eltörik, mi törhetetlen ha nem vigyázol.
Ha majd újjá születünk, talán a láng újra felgyúlhat,
szívünk nem felejti el az egyszer szép volt múltat.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Tovább mennék, veled mennék tovább,
Tört emlék csupán egy töredék
Egy kis melegség marad utána még.
Ahogy a kék ég elkopik a ködös télben,
úgy megélem fájdalmam elfogyni az ölelésben.
Mond kedves, mi van veled? Az élet tré,
Sohasem választotta utunk, te is elengedtél,
Pedig hittem, hogy örökké megvédesz, ha fáj,
Mert féltettél. Jöhetett hurrikán vagy szembe szél,
Védtük egymást egy érdekért.
Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled.
Azt hogy mennyire bántott meg a világ kicsi lány,
Én boldog voltam, aki boldognak lát.
De most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek,
Mert te megmaradsz nekem örökre, ugyanaz a lányarcú álom,
Kinek fénylő járását csodálom.
Ha próbálnálak se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Tovább mennék, veled mennék tovább,
Tört emlék csupán egy töredék
Egy kis melegség marad utána még.
Ahogy a kék ég elkopik a ködös télben,
úgy megélem fájdalmam elfogyni az ölelésben.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.