|
|
|
Valami szétszakít valami megtanít
Hogy legyek emberi lény
Szomorú jóslatok melyek a szívemet
Így tépik szét
Van akit elviszek van akinek nem hiszek
Van úgy, hogy elnyel a mély
Van aki elhagyott mégis a nevemet
Őrzi örökké
Valami fogva tart az utat keresem
Nem baj ha árnyék ül a szívemen
Úgyis tovább dobban még
Az a tűz mi bennem ég
Sosem bántam semmit még
Ahogyan éltem úgy volt szép
Újra mindent megtennék
És ha majd nem leszek hiába kérdezed
Nem emlékszik senki talán
De amíg itt vagyok az a szerepem
Hogy számíthass rám
Az élet megvadult a lélek így tanul
Ha jön az éj így védi magát
Van úgy, hogy messze lök,
de néha összeköt
Béklyóba zár
Amit látsz most bennem csak
neked építettem fel
Minden kis órát perce
miattad állítottam meg
