|
|
|
Savas eső, a föld remeg,
Imára kulcsolt megégett kezek,
Kérve kérik, hogy legyen vége,
Már minden mindegy, ez a haldoklás éve.
Nincs remény!
A lány csak néz, és nem érti még meg,
Mindjárt vége, csak pár perc az élet.
Némán fogja a fiú kezét,
Körülöttük hegyek robbannak szét.
Bocsánatot kérni késő már,
Az apák bűnét a fiúk élik át,
Ma még film de holnap valóság,
Perc életünk körbejárjuk,
Nem érdekel mi vár holnap ránk!
Refr.:
Add tovább! Ezt a játékot csak többen játszhatják.
Új szelek fújnak, s a romok oldalán sok az új hajtás.
Add tovább! Utánunk jönnek majd a többiek,
Sokan leszünk és ők is segítenek,
Gyorsan felnőnek!
