|
|
|
| Előadó: | Malek Andrea |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Horváth Jenő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Sanzon |
| Címkék: | búcsúzós, csalódás, csendes, depresszió, elmegy, elveszett, emlék, érzelmes, feldolgozás, lágy, lélekvesztő, lelkis, lemondás, magány, mélypont, romantikus, sírós, sötét, szakítós, szerelmes, szomorú [+] |
Álltam a hídon és a te fényképed néztem,
lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Félóra se múlt, mióta elváltam tőled,
parfőmödtől illatos még a ruhám.
A hídon mellettem elsuhantak a párok,
a régi fényképen még nevettél felém.
Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre,
és a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon valami fellázadt bennem,
és a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé és én csak kábultan néztem,
hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz.
A vén Dunán elindult egy könny a kép után.
Még rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás
Miért múlik el minden szép a szerelemben
Miért jön holnap már az én helyembe más?
_____________________________________________
Einsam stand ich da auf einer Brücke und weinte.
Hilt ein altes Bild von dir in meiner Hand.
Dachte an die Tage da das Glück uns vereinte.
Glück, wie ich es nie zuvor gekannt.
Um mich herum gabs nur glücklich verliebte Pärchen,
Ich hab unendliche lehre in mir gefühlt.
Die große Liebe war für mich nur mehr ein LügenMärchen.
Was davon blieb ist halt nur mer ein altes Bild.
Was konnt ich tun, ich stand nur da auf jener Brücke, und weinte.
Klammerte mich fest an dieses alte Bild.
Wenn ich noch so sehr mein trübes Schicksal vereinte
Ich wusste es da d’rinn , die große Liebe ist dahin,
Felt es auch schwer,
Ich weiß, ich find sie niemals mehr.
Verglibtes Briefpapier erzält mir nur von dir, von tränen befleckt,
man kann es kaum mehr lesen.
Es war einmal so schön, ich werd es nie verstehen,
wie konnte unsre Liebe so im Wind verwehn.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
