|
|
|
Már látom magam előtt ahogyan lefolyik
a véred a falon csak folyik csak folyik
és én élvezem mert egy pszihopata ember
lett belőlem te tetted velem
az évek alatt felgyülemlett mérgemet kiadom
az utolsó kenetet a pofádnak megadom
de miért? miért vetted el tőlem?
azt akit szerettem ő volt a végzetem
bármit megtettem volna egy csókjáért
magadhoz csábítottad te rohadék
gyere elmegyünk egy eldugodt helyre
ha nemakarsz viszlek a nyakadnál a penge
ne ellenkezz barátom énis csak tűrtem
mikor életemnek értelmét elvetted tőlem
hát nézz most mélyen mind a két szemembe
lásd meg a haragomat nemsokára vége
szánalmas ahogyan könyörögsz magadért
szenvedni fogsz én meg röhögök te nyamvadék
röhögök a kínodon kiszedek egy darabot
a húsodból mélyen a pofádba harapok
a visítás még nagyobb vágyat kelt bennem
hogy a testedet kínok közt földalá temessem
mindenki így jár már lehet hogy beteges
a féltékenység de ez vagyok mit tegyek?
mit tegyek?
Refrén:
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
Dülled a szemed mikor nyakadat szorítom
az arcomon vigyor ezt évezem mondhatom
olyan haragot táplálok irántad te rohadék
hogy leszarom a következményt leszarom a bűntetést
keresztre feszítelek vessed a keresztet
látom a szemeidben haláltól a félelmet
jó ez a hely igaz? egy elhagyatott környék
nem találnak minket, csak ketten te és én
beszélhetünk dolgokról nemkéne hogy felhúzz
kussolj te paraszt most a Zsoltika megnyúz
húzom a pengét végig te üvöltessz
a véred kicsordul és kérem a türelmed
nemsokára vége de még játszunk egy keveset
sípcsonton ütlek a halálod keserves
reccsen a csontod a porcok meg ropognak
hallom a hangját a berekedő torkodnak
elégtételt veszek egy ütés a fejedre
elgyengül tested, mindened elernyed
halott vagy és én most szó nélkül állok
nézem a pofádat semmit nem látok
a kutyáknak doblak, marcangolnak széjjel
ezt álmodom veled mindegyik éjjel
de eljön az idő mikor valóra válik
pszihopata vagyok velem senkisem játszik
Refrén:
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
