Előadó: | Monsoon |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Vödrös Márton Rakonczai Viktor |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Ébrednem kell!
Nézd, sosem vágytam, hogy egyszer rab legyek, kit börtönébe zár
a megszokás. A fényt nem is láttam, sötétben álmodoztam arról, ami jár
Ébrednem kell!
Ébrednem kell!
Engedj már el!
Túl sokat hittem, feladtam mindenem, de másvalami várt.
Ami várt... Ami várt... csak neked elég, ez a múlt... Ez a múlt...
Csak ébrednem kell!
Láncom szét kell tépnem, tőled nincs mit kérnem.
A perc most eljött végre, nem állíthatsz félre.
Ébrednem kell!
Ébrednem kell!
Nincs, ami visszatart még.
Érzem, harcolnom kell!
Harcolnom kell!
A múltból már ennyi elég.
Ébrednem kell!
Nézd, mit is várok, mint foglyot, láncra vert a megszokás és rég
semmi nem maradt, csak az álmok, hiszem, hogy van kiút, csak visszatartasz még.
Ébrednem kell!
Ébrednem kell!
Mondd, mit várhatok még?
Érzem, harcolnom kell
Harcolnom kell
A múltból ennyi elég.
Láncom szét kell tépnem, tőled nincs mit kérnem.
A perc most eljött végre, nem állíthatsz félre.
Ébrednem kell!
Ébrednem kell!
Nincs, ami visszatart még.
Érzem, harcolnom kell!
Harcolnom kell!
A múltból ennyi elég.
Törj ki most, a cél, hogy szabadon élj!
Csak ébredj fel, ha kell, és soha ne félj!
Ha a múltad túl nehéz, és vágyod a fényt;
Csak nyisd ki két szemed és nyújtsd kezed az álmainkért.
Ami volt, csak neki elég, kirabolt és nevetett rajtad;
Ami volt, az semmit nem ért, hát ébrednem kell!
Ébrednem kell!
Láncom szét kell tépnem, tőled nincs mit kérnem.
A perc most eljött végre, nem állíthatsz félre.
Láncom szét kell tépnem, tőled nincs mit kérnem.
A perc most eljött végre, nem állíthatsz félre már.
Tőled nincs mit kérnem már.
Tőled nincs mit várnom már.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park