|
|
|
| Előadó: | NatteR MC |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
NatteR Mc Palej Niki |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A hangos vihar után földre hulló esőcseppek
Törik át a kínok között elbújt felemésztő csendet
Adj még egy percet, kérlek, adj még egy percet
hogy elmondhassam mikor becsukom mind2 szemem
arcod tükörképe mosolyog rám mindig vissza,
Tiszta lappal indultam útnak mégis foltot hagy a tinta
Mintha a sors megírta volna, ránk már nem tekinthet vissza
A lejátszott történetet már nem pörgetheti vissza
Kusza szálakkal szőtt csomó, a percek meg csak szállnak
Fárad a lélek, átadja a küzdelmet a mának
Áttöri az utakat, mik elé más világot tárnak
Nyitott ajtók mögött a kulcsok egy befejezést zárnak
Elterelt gondolatok néha előjönnek, fájnak,
Vége mindennek, maradtak darabra tört szárnyak
Összekötött lelkek mikre rávetődtek árnyak
Sötétbe borultak, eltűntek más utakon járnak
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Egy színtelen szivárványt mi az égen átcikázna
Eltakarta lassan a szürke felhőnek ködös fátyla
Összedőlt a kártyavár, 100felé hullott álma
Látja elveszik a remény mikor lángot olt a fáklya
Csak barangol a tájba, az éjjelt-nappal váltja
Helyes utat keresve a messzire nyúló homályba
Napok jönnek mennek, kihűlt érzelem a látszat
Hideg teleken melegítette fel, de már fázna
Az eldobott szív, mit ér ha már nincsen párja
Csalódottan lüktet lassan kapuit bezárja
Feltárja titkait akár egy kincsesláda
Összetörött darabkáinak már nincsen vágya
Adj még egy percet, mert lehet többé nem látlak
Mert tudom hogy a csillagok nekünk mit kívántak
Vibráltak az égen, felettünk öröm táncot jártak
Mikor lenéztek és minket együtt boldognak láttak
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Elillant sok pillanat, a nap holnapra pirkad
A szél fújja a faleveleket, süvítve sírnak
Lehullanak a földre új fejezetet nyitnak
Színpompába fekszenek a talajon és vívnak
Harcokat az élettel,a virágok kinyílnak
Átveszik a történetet,amit a levelek írtak
Az apadó patak fuldoklik amit a föld beszív
Küzd a felszínért de minden erejéből veszít
Vetít a képzelet de eltorzultak a hangok
Az arcod megmaradt, csak a te hangod mit hallok
Égeti az avart a tűz szelíden pattog
Ez volt a mi mesénk, egy álom, mire fejet hajtok
Adj még egy percet, hogy felébredhessek
A közös képünkre egy utolsó pillantást vessek
Úgy mehessek tovább, hogy átlássam amit festett
A múlt a vásznunkra és többé már nem kereslek
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
