|
|
|
A hangos vihar után földre hulló esőcseppek
Törik át a kínok között elbújt felemésztő csendet
Adj még egy percet, kérlek, adj még egy percet
hogy elmondhassam mikor becsukom mind2 szemem
arcod tükörképe mosolyog rám mindig vissza,
Tiszta lappal indultam útnak mégis foltot hagy a tinta
Mintha a sors megírta volna, ránk már nem tekinthet vissza
A lejátszott történetet már nem pörgetheti vissza
Kusza szálakkal szőtt csomó, a percek meg csak szállnak
Fárad a lélek, átadja a küzdelmet a mának
Áttöri az utakat, mik elé más világot tárnak
Nyitott ajtók mögött a kulcsok egy befejezést zárnak
Elterelt gondolatok néha előjönnek, fájnak,
Vége mindennek, maradtak darabra tört szárnyak
Összekötött lelkek mikre rávetődtek árnyak
Sötétbe borultak, eltűntek más utakon járnak
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Egy színtelen szivárványt mi az égen átcikázna
Eltakarta lassan a szürke felhőnek ködös fátyla
Összedőlt a kártyavár, 100felé hullott álma
Látja elveszik a remény mikor lángot olt a fáklya
Csak barangol a tájba, az éjjelt-nappal váltja
Helyes utat keresve a messzire nyúló homályba
Napok jönnek mennek, kihűlt érzelem a látszat
Hideg teleken melegítette fel, de már fázna
Az eldobott szív, mit ér ha már nincsen párja
Csalódottan lüktet lassan kapuit bezárja
Feltárja titkait akár egy kincsesláda
Összetörött darabkáinak már nincsen vágya
Adj még egy percet, mert lehet többé nem látlak
Mert tudom hogy a csillagok nekünk mit kívántak
Vibráltak az égen, felettünk öröm táncot jártak
Mikor lenéztek és minket együtt boldognak láttak
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Elillant sok pillanat, a nap holnapra pirkad
A szél fújja a faleveleket, süvítve sírnak
Lehullanak a földre új fejezetet nyitnak
Színpompába fekszenek a talajon és vívnak
Harcokat az élettel,a virágok kinyílnak
Átveszik a történetet,amit a levelek írtak
Az apadó patak fuldoklik amit a föld beszív
Küzd a felszínért de minden erejéből veszít
Vetít a képzelet de eltorzultak a hangok
Az arcod megmaradt, csak a te hangod mit hallok
Égeti az avart a tűz szelíden pattog
Ez volt a mi mesénk, egy álom, mire fejet hajtok
Adj még egy percet, hogy felébredhessek
A közös képünkre egy utolsó pillantást vessek
Úgy mehessek tovább, hogy átlássam amit festett
A múlt a vásznunkra és többé már nem kereslek
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Lukovich x Fakapoe x Erdős Viola x Nagyváradi Nelli
