|
|
|
iSzKép:
születéstől halálig nem adjuk alá a mércét
szárnyalok mint egy madár ez ütem meg az érzék
a lépték nem mások csak új kreativitások
nem szállok el a fűtől nem szívok úgy mint mások
csak átadok egy érzést el mondom amit kell
egy zenét nyújtok szívből egy újabb hittel
mert elveszett az érték többé nem találsz rám
ha lenne még egy esélyem hát többé nem paráznák
eltalálták most már új embert láthattok
felszállok egy új buszra jegyet ti is válthattok
csak egyet kérek tőletek ne rántsatok már vissza
mert a szívem és a lelkem a zenétől már tiszta
a hírnév nem csábít engem tudom párszor elmondtam
ha volt kezemben érték én azt sajnos eldobtam
de ha lenne még egy szó meg beszülném mind azt
csak kapnék még egy esélyt egy utolsó vigaszt
Refrén:
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint egy madár
de még is érzem a lelkem haza talál
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint régen
de érzem hogy mégis ez lesz a végem
iKzEm:
Minden csak vízió, úgy érzed meg az illatát
az óceánnak hogy habok közt rejtelmeknek titka vár
ha élénkebb a tűz pirosba vált a naplemente
és a felhők közt a távolban az életem ma ment le
(szünet)mindenem csak rímekben egy új lapon
egy régi toll a kezembe és a könyvet is át szúrhatom
de nem teszem már hallok ésazt súgják belül rappelj még
minden hogy a pálya hosszú bár a táblát eltették
behúzom még az utcsó szálat aztán elmegyek
ha kell az égbe fel megyek ha nevettek rám emberek
én!meg értem tényleg hogy ha elhajít a köztudat
úgy érkezek le betontól meg tisztítom a föld utat
igen még hallok még a kevés közé tartozom
még eltolom a verzémet még lapokra bút karcolok
kitépett szárnyaim még vágynak fel a felhőkbe
de nem félek az ütemmel úgy érzem mára felnőttem
Refrén(2x):
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint egy madár
de még is érzem a lelkem haza talál
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint régen
de érzem hogy mégis ez lesz a végem
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
