|
|
|
|
|
iSzKép:
születéstől halálig nem adjuk alá a mércét
szárnyalok mint egy madár ez ütem meg az érzék
a lépték nem mások csak új kreativitások
nem szállok el a fűtől nem szívok úgy mint mások
csak átadok egy érzést el mondom amit kell
egy zenét nyújtok szívből egy újabb hittel
mert elveszett az érték többé nem találsz rám
ha lenne még egy esélyem hát többé nem paráznák
eltalálták most már új embert láthattok
felszállok egy új buszra jegyet ti is válthattok
csak egyet kérek tőletek ne rántsatok már vissza
mert a szívem és a lelkem a zenétől már tiszta
a hírnév nem csábít engem tudom párszor elmondtam
ha volt kezemben érték én azt sajnos eldobtam
de ha lenne még egy szó meg beszülném mind azt
csak kapnék még egy esélyt egy utolsó vigaszt
Refrén:
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint egy madár
de még is érzem a lelkem haza talál
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint régen
de érzem hogy mégis ez lesz a végem
iKzEm:
Minden csak vízió, úgy érzed meg az illatát
az óceánnak hogy habok közt rejtelmeknek titka vár
ha élénkebb a tűz pirosba vált a naplemente
és a felhők közt a távolban az életem ma ment le
(szünet)mindenem csak rímekben egy új lapon
egy régi toll a kezembe és a könyvet is át szúrhatom
de nem teszem már hallok ésazt súgják belül rappelj még
minden hogy a pálya hosszú bár a táblát eltették
behúzom még az utcsó szálat aztán elmegyek
ha kell az égbe fel megyek ha nevettek rám emberek
én!meg értem tényleg hogy ha elhajít a köztudat
úgy érkezek le betontól meg tisztítom a föld utat
igen még hallok még a kevés közé tartozom
még eltolom a verzémet még lapokra bút karcolok
kitépett szárnyaim még vágynak fel a felhőkbe
de nem félek az ütemmel úgy érzem mára felnőttem
Refrén(2x):
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint egy madár
de még is érzem a lelkem haza talál
minden nap egy újabb lépéssel
előrébb leszek de miért nem érzel
nem szállok már úgy mint régen
de érzem hogy mégis ez lesz a végem
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
