|
|
|
| Előadó: | Fluor Filigran |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fluor Filigran |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindig lesz valaki veled és
Lesz majd aki szeret és
Lesz még aki téged testvéreként véd meg
Túl pörög az élet
Meghalnék érted
ha léteznél,
Megszületnék újra
hogy jobbnak érezzél.
Hol vagy?
Szólalj meg végre,
csak egy mondat, egy szó, egy szótag
egy hang, vagy csak egy sóhaj választ el a világtól,
a közös iránytól.
A lángtól mi a meleget adja,
De ha túl sokat akarsz, gyilkol
Elégnek a titkok, idővel
Csak bírd levegővel,
Csak bírd erővel.
Refrén:
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom nélküled lesz-e holnap?
(Nem tudom hol vagy? Nem tudom hol vagy? Nem tudom hol vagy?)
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom hol vagy?
De megtalállak.
(Nem tudom hol vagy?)
Bármit megteszek hogy örömcseppek
hulljanak rád örökké,
míg a porszem mögötted áll
Követ ő az árnyékod
az árokból ránt vissza
Őrangyalként őriz bár,
sosem volt színtiszta.
Mindig lesz ki érted éljenez
Biztosítja belsőd
Melynek ragyogása,
eltorzítja józanságom.
Ahogy másokét is fogja
akkor lelkemet már rég, kimarta a rozsda.
Majd köddé válik egy álló nap alatt
Te még áldott vagy
Merre fúj a szél?
Kihűlt a forró nyom.
Egy szignált szignál
Hagyta már a forró drót
Felém, elém
aranytálcán, elmém tornácán ott ülünk.
Kettecskén tekintetünk csüng a naplementén.
Pá. Azt mondtad soha mégis megtettem én.
Refrén:
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom nélküled lesz-e holnap?
(Nem tudom hol vagy? Nem tudom hol vagy? Nem tudom hol vagy?)
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom hol vagy?
De megtalállak.
(Nem tudom hol vagy?)
Hol vagy ?
Én a földet ölelem körbe-körbe,
Már szédülök de, követem a forgást,
fülemnek a villámsikoltás
A szivárvány üres csalódás
Nem egyszerű de,
Végül elkapja az oltást,
az ki kétszínű, ki hazudik egy barát szemébe.
Írta és elcseszte a világ
Egy-két pofon még elférne,
hogy helyre tegyen végre.
Rengetek a féreg, elmebeteg élet
Elveszem mit elvehetek, nem kérek.
Arról tudni fog a világ ha én magamhoz térek.
Refrén:
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom nélküled lesz-e holnap?
(Nem tudom hol vagy? Nem tudom hol vagy? Nem tudom hol vagy?)
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom hol vagy?
Nem tudom hol vagy?
De megtalállak.
(Nem tudom hol vagy?)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
