|
|
|
| Előadó: | Juniker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Juniker:
Érted, kis csillag, a mennyekbe szállnék,
De hiába kiáltom, kérlek, várj még.
Árkon-bokron keresztül, túl a sövényen,
Vakon megyek utánad, kint a sötétben.
Csak mutass egy szikrát, hogy merre talállak,
Megyek, csak lőnek rám, eltalálnak.
Fennakadnak az érzések egy szúrós tüskén,
Könnyem mossa arcom, állok büszkén.
Élt a remény bennem, hogy a szívem nem téved,
De ha rám nézel, kivégzel, elmegyek, ha kéred.
Csak egy választ vártam, csak egy apró mondatot,
Feltettem egy kérdést, de úgy érzem, ez nem hatott.
Én reménykedtem benne, hogy eljössz majd értem,
De úgy látszik, hiába, túl sokat kértem.
Fáj az, hogy elmúlt, fáj az, hogy elveszett,
Úgy tűnik, az élet, nekünk mást tervezett.
Más lett a tervezet, a sors is másként szervezett,
Eddig bizakodtam, de minden remény elveszett.
Fordult a helyzet, ez a való változat,
Nem történt semmi, csak én az lettem áldozat.
Más ölel téged, más karjába vágytál,
Köszönöm a perceket, amiket rám szántál.
Sötét lett a szoba, alszanak fények,
Magányos a suttogás, támadnak a tények.
Ref.:
Alessza
Te mondtál egy mesét, én gyermekként hallgattam,
Eltűntél mellőlem, a hiányoddal ballagtam.
Borús az ég, pedig most nyár van,
Nincsen esőköpeny a nehéz úti zsákban.
Fúj most a szél is, hirdeti a harcom.
Egy lengedező falevél érinti az arcom.
Hosszú az út, a térképemet eldobtam,
Gondolok Rád, drága, ha a szívem megdobban.
Ha a szívem megdobban, megdobban, megdobban.
Mes:
Ahogy múlik az idő, egyre üresebb itt bent,
Hol van a szikra, ami megmenthet mindent?
Hol van a mondat, egy nekem tett ígéret,
Most már így élek, megértett ítélet.
Nem érted, mit érzek, csakhogy vérzek,
Mert tönkretesznek túl egyszerű tények.
A rideg színek meg a szürke fények,
A rideg rímek meg a régi képek.
Egy hidat látok, amin átmehetek.
De kihalt, látod, sötét átmenetek.
Hallom, ahogy mondod, hogy mást szeretek.
Én nyitott voltam, most már zárt lehetek.
Majd eljön úgyis, kivel más lehetek,
Kinek őszintén mondom, én úgy szeretlek,
Hogy teljesnek lenni csak veled merek,
Hogy boldognak lenni csak veled merek.
Ref.:
Te mondtál egy mesét, én gyermekként hallgattam,
Eltűntél mellőlem, a hiányoddal ballagtam.
Borús az ég, pedig most nyár van,
Nincsen esőköpeny a nehéz úti zsákban.
Fúj most a szél is, hirdeti a harcom.
Egy lengedező falevél érinti az arcom.
Hosszú az út, a térképemet eldobtam,
Gondolok Rád, drága, ha a szívem megdobban.
Ha a szívem megdobban, megdobban, megdobban.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
