|
|
|
| Előadó: | Ganxsta Zolee és a Kartel |
|---|---|
| Album: | Pokoli lecke |
| Megjelenés: | 2001 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Zana Zoltán (Ganxsta Zolee) Zana Zoltán Marosi Tamás Z |
|
Marosi Z.Tamás (Pierrot) |
|
| Kiadó: | EMI |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zolee:
Ciudad de Mexico a hely ahova megyünk
Fél hét körül dzsal le a Lufthangya a gépünk
A határon semmi gond, átengednek minket
Se pók, se a könnycsepp nem érdekli őket
Irány az Alamo, ahol felvesszük a tragacsot
A Lacika ül a volánnál, úgy ahogy szokott
Hol a faszba vagyunk? Donde estamos?
Sámson:
Hol a kurva szállás, na mindegy vamonos
Kavargunk mint a faszom, nem tudjuk hova megyünk Zolee:Két géppityus desztó, áll meg előttünk
160 dodó, mert átmentünk a piroson
Hazudik a sakál, de hát mit tehetek, lefosom
Lesírjuk kilóra és kitesszük a málnát
Zsebreteszi a hiéna, mehetünk tovább
Végre megvan a héder, Hotel Metropol
Nem is olyan nagyon putri nincs benne puyol
Fölmegyünk a szobába, egy kaktuszt kitolok
Utána mosom a picsám, mert az jó dolog
De leszakad a mosdó a valagam alatt
És a Big a zuhany alatt, beton habos marad
Refrén:
Viva Mexico cabrones!
Zolee:
Megvan a Zocalo, a kibaszott nagy zászló
Odajön egy manus, látom ez is egy desztó
Löki a süket dumát, mondja hogy odaát
Ott van fontja aki átveszi a volánt
Dope:
Ez kibaszott jó hír lehet, főleg a Bignek
Aki rühelli hogy ő vezet, bassza a rezet
Laca:
Így van meg Oscar egy baszott jó driver
A legnagyobb latin volánpörgető mester
Zolee:
300 peso, és irány Teotihuacan
Az Azték piramisok, ahol az ember nyakán
Az összes gagyiárus, ilyen ez a város
És kibaszik velünk az ég, ránk küld egy zuhét
A Nap piramis tetején, de ez még nem a vég
Mert szarrá ázunk, de kisüt a nap
És a Kartel a halottak utján megszárad
Refrén...
Zolee:
Acapulco lehet a következő ahova megyünk
De nincsen gond, mert Oscar itt van velünk
A szar időből át, a kibaszott hegyeken
Bele a strandolásba, ez tetszik nekem
A buszban csutkán üvölt a Molotov
A Viva Mexico cabrones, ez ami nagy dolog
Sámson:
És befutnak a trógerek Acapulcoba
Beszarás boss, hát itt nagyon nagy a dzsuva
Zolee:
Tequila, sör, homok, jetski, faszverés,
Tenger, easy life, ejtőernyőzés
Nem túl nagy kibaszás, hát ki lehet bírni
Laca:
De minden jónak vége szakad, haza kell menni
Az úton visszafelé kokusztejet iszunk
Nagyon baba, de azért néhányan befosunk
Zolee:
Utolsó nap megyünk az azték stadionba
Itt volt világbajnok az Isten: Maradona
És a Kartel már csak annyit üzen innen mindenkinek
Még mindig vagyunk, Viva Mexico baszdmeg!
Refrén...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
