|
|
|
| Előadó: | Just Dream |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
meguntam már, hogy mindig én vagyok a téma,
hogy elrontottam valamit, és ezért vagyok béna.
ezért lett most vége, nem érdekel mit mondasz,
csak játszol a szavakkal, eközbe azt hiszed, hogy oltasz.
csak nevetek... nem tudok már mit tenni,
vagy nem is akarok, csak végig rajtad nevetni.
mindent lekoppintasz, nem tudsz újat hozni,
ne nehezítsd a dolgom, had tudjak át lapozni.
a barátság már kopott, de adtam még egy esélyt,
mert mindenki kaphat, had érezzed a reményt.
hogy jóvá tehetsz mindent, nincsen több hiba,
de a barátság vizsgáján, nem lesz ott a pipa.
nincsen pótvizsga, nincsen már több miért
rengeteget áldoztam, de már azt sem tudom kiért.
tovább fogok lépni, akárhogy is nézel,
ne gyere többet hozzám, bárhogyan is érzel.
-
bezártam az ajtóm, véget ér több napom,
kinyithatom bármikor, de csak ha én akarom.
ez soha nem lesz jó, ez többé nem lesz régi,
csak egy fénykép, ami a történetet meséli.
-
mikor bajba voltál, egyből hozzám jöttél,
látom már a hálád, a tenyerembe köptél.
naponta váltogatod, épp kire haragszol,
a fejed felett régen, az a bizonyos harang szól,
beütött az óra, többé nem fogom a kezed,
az emlékezetemből folyton törlöm ki a neved.
minden percünk eltelt, nincsen közös jövő,
néha én is csodálom, hogy mire képes az idő.
mit tud még tenni? kit szakít el tőlem?
ki mondja azt nekem, hogy már elég volt belőlem.
ez az élet nevű mese, nem tréfa a felese,
már az égbolt sem mutatja, hol van a szekere.
összetört minden, bennem megszűnt minden hang,
csak a szívem szólít, "soha ne számítson a rang"
fáj kimondani, de meghalt a közös rendszer,
felejtsük el egymást...ja, nekem ez kell.
-
néha úgy érzem, hogy ezt rendbe lehet tenni,
de ahogy meglátlak, ez véget ér és ennyi.
én nem fogok változni, mert ebben nekem nem kell,
most már tehetsz bármit, ez akkor sem érdekel.
elvesztettél haver, lehet nekem fáj ez jobban,
csak egy fénykép maradt, de nem tudom hol van.
így ez jólvan... megint kínozhat az emlék,
a szívem visszahúz, pedig oly régóta mennék.
annyi mindent nyeltem, minden egyes bajod,
én vigasztaltak mikor nem jött össze a napod.
én ott voltam melletted, mikor padlón voltál,
kidobtak téged, emlékszem senkihez sem szóltál.
mégis ott voltam... de te ezt is elfeledted,
az igazi énedet, ezen a napon fel is fedted.
fáj kimondani, de meghalt a közös rendszer,
felejtsük el egymást...ja, nekem ez kell.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
