|
|
|
Reft:
Kemény ez így talán nem értem meg soha
De hidd el nem jó az élet néha mostoha
Talán ezzel meg érted vagy talán érzed
A festék elfolyik minden képen
Az a szó ami könnyet csal a szemedbe
Ezer embernek támasz a nagy keresztre
Miként tör majd a felszínre a boldogság
Úgy a lelkedet mindennap átmossák
Egy érzelem mi szíven üt egy alaptalan hazugság
nem értek semmit körbe zárt a világon a csúfság
érzem belül összetört egy lélek felednélek
de senki sem értheti meg hogy belül mit érzek
csak lépek és az esőben ázok nem értem mért kell várnom
nem értem mért baj ha a szívem van a számon
csak ázom és fázom nem érzek már semmit
lehet lesz majd valami ami talán fel enyhít
de messze van még az sokat kell rá várnom
míg megtalál az érzés míg meg talál a párom
kinek szívemet ki tárom benne megtalálom
kit rég kerestem másban de sajnos ez csak álom
felednék mindent felednék bánatot
igaz szót és alázatot csak rímben várhatok
kaphatok még szépet de nem értem minek kérjek
hisz a világ miben élek elcsúfítaná végleg
Én állok a sztrádán az esőben ázok
Ha fázok a számon az élet egy lábnyom
A mélybe mit láttam feltártam a reppet
Magyarországon underground Nem kereshetek szebbet
Nem találok de ma látok egy újabb lehetőséget
Te nem lősz élbe reppel de én már a felelősséget
Vállalom és átadom a számomon tanulság
Meggátolt sok érzés sok alaptalan hazugság
De zenével megélem mi százaknak csak álom
Én megvárok csak ázok mint az esőben a lábnyom
Látom nem szállok de háromból három
Próbám elvétettem így a soraim lezárom
Reft:
Kemény ez így talán nem értem meg soha
De hidd el nem jó az élet néha mostoha
Talán ezzel meg érted vagy talán érzed
A festék elfolyik minden képen
Az a szó ami könnyet csal a szemedbe
Ezer embernek támasz a nagy keresztre
Miként tör majd a felszínre a boldogság
Úgy a lelkedet mindennap átmossák
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
