|
|
|
Reft:
Kemény ez így talán nem értem meg soha
De hidd el nem jó az élet néha mostoha
Talán ezzel meg érted vagy talán érzed
A festék elfolyik minden képen
Az a szó ami könnyet csal a szemedbe
Ezer embernek támasz a nagy keresztre
Miként tör majd a felszínre a boldogság
Úgy a lelkedet mindennap átmossák
Egy érzelem mi szíven üt egy alaptalan hazugság
nem értek semmit körbe zárt a világon a csúfság
érzem belül összetört egy lélek felednélek
de senki sem értheti meg hogy belül mit érzek
csak lépek és az esőben ázok nem értem mért kell várnom
nem értem mért baj ha a szívem van a számon
csak ázom és fázom nem érzek már semmit
lehet lesz majd valami ami talán fel enyhít
de messze van még az sokat kell rá várnom
míg megtalál az érzés míg meg talál a párom
kinek szívemet ki tárom benne megtalálom
kit rég kerestem másban de sajnos ez csak álom
felednék mindent felednék bánatot
igaz szót és alázatot csak rímben várhatok
kaphatok még szépet de nem értem minek kérjek
hisz a világ miben élek elcsúfítaná végleg
Én állok a sztrádán az esőben ázok
Ha fázok a számon az élet egy lábnyom
A mélybe mit láttam feltártam a reppet
Magyarországon underground Nem kereshetek szebbet
Nem találok de ma látok egy újabb lehetőséget
Te nem lősz élbe reppel de én már a felelősséget
Vállalom és átadom a számomon tanulság
Meggátolt sok érzés sok alaptalan hazugság
De zenével megélem mi százaknak csak álom
Én megvárok csak ázok mint az esőben a lábnyom
Látom nem szállok de háromból három
Próbám elvétettem így a soraim lezárom
Reft:
Kemény ez így talán nem értem meg soha
De hidd el nem jó az élet néha mostoha
Talán ezzel meg érted vagy talán érzed
A festék elfolyik minden képen
Az a szó ami könnyet csal a szemedbe
Ezer embernek támasz a nagy keresztre
Miként tör majd a felszínre a boldogság
Úgy a lelkedet mindennap átmossák
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
