|
|
|
| Előadó: | Tibes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csaba Tibor Tibes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(yo, figyu haver)
Verse 1:
Levágódok egy padra, minden inger megihlet
Mert nekem is van egy álmom, nem csak Marton Luther Kingnek
Néhány tekintet rákényszerít a filora
Be a füles máris indul zene és lélek szimbiója
Lassú utazás valóságból fikcióba
Papíron táncoló rímek közt a gyengének bitófa lesz a sorsa
Hey, már délután négy óra
Üresjárat minden sorba, én nem ehhez vagyok szokva
Papír eldobva, csak csodálom a képeket
Az élet művét, a napok tiszavirág életek
Mi szembeszél az lehet nekem hátszél
A hiphop életbe lobbyzok a beteg szabadságért
Pár instrumental a szöveg felfelé tendál
Nem marad már kegyelem, bele betegszem mint Elzáj
Rímevő eszközökkel felfalom a témát
Egy laza délutánon evés közben jön az étvágy
Refrén: (2x)
Mutass be néha az életed forgatókönyvének
Ha a gondoké a főszerep, passzold át a zenének
A nap vörös kezével int már az estének
De Te élj úgy, mintha sosem érne véget
Verse 2:
Távol a problémáktól a pad még magához láncol
Extázisba kerülök, mint papír a tintától
Mégis herótom van már a sok vak, tudatlan birkától
Ezért kár volt a kőkorban lejönni a fáról
Az ország sem kap lángra néhány szem parázstól
Egyenes az út a Parlamentbe a gumiszobából
A weed dallamától feledésbe merül mindez
Az emotiontől egyre közelebb a székhez
Rám tekintesz, tudom nem fogsz már itt hagyni
Ez a délután a mienk csak én és a földalatti ja
Szokásos praktika belsőmnek ingyen plasztika
Lelkem összefort a zenével, gyűjtök már a lagzira
Nem lenne nagy hiba, csak fogyna néhány kópia
Hű legyek a néphez, master of ceremonia
Utolsó tollvonás ez már közel sem sablon
Hátba vereget az alkony last minute élmény a parton
Refrén: (2x)
Mutass be néha az életed forgatókönyvének
Ha a gondoké a főszerep, passzold át a zenének
A nap vörös kezével int már az estének
De Te élj úgy, mintha sosem érne véget
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
