|
|
|
| Előadó: | Tibes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csaba Tibor Tibes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(yo, figyu haver)
Verse 1:
Levágódok egy padra, minden inger megihlet
Mert nekem is van egy álmom, nem csak Marton Luther Kingnek
Néhány tekintet rákényszerít a filora
Be a füles máris indul zene és lélek szimbiója
Lassú utazás valóságból fikcióba
Papíron táncoló rímek közt a gyengének bitófa lesz a sorsa
Hey, már délután négy óra
Üresjárat minden sorba, én nem ehhez vagyok szokva
Papír eldobva, csak csodálom a képeket
Az élet művét, a napok tiszavirág életek
Mi szembeszél az lehet nekem hátszél
A hiphop életbe lobbyzok a beteg szabadságért
Pár instrumental a szöveg felfelé tendál
Nem marad már kegyelem, bele betegszem mint Elzáj
Rímevő eszközökkel felfalom a témát
Egy laza délutánon evés közben jön az étvágy
Refrén: (2x)
Mutass be néha az életed forgatókönyvének
Ha a gondoké a főszerep, passzold át a zenének
A nap vörös kezével int már az estének
De Te élj úgy, mintha sosem érne véget
Verse 2:
Távol a problémáktól a pad még magához láncol
Extázisba kerülök, mint papír a tintától
Mégis herótom van már a sok vak, tudatlan birkától
Ezért kár volt a kőkorban lejönni a fáról
Az ország sem kap lángra néhány szem parázstól
Egyenes az út a Parlamentbe a gumiszobából
A weed dallamától feledésbe merül mindez
Az emotiontől egyre közelebb a székhez
Rám tekintesz, tudom nem fogsz már itt hagyni
Ez a délután a mienk csak én és a földalatti ja
Szokásos praktika belsőmnek ingyen plasztika
Lelkem összefort a zenével, gyűjtök már a lagzira
Nem lenne nagy hiba, csak fogyna néhány kópia
Hű legyek a néphez, master of ceremonia
Utolsó tollvonás ez már közel sem sablon
Hátba vereget az alkony last minute élmény a parton
Refrén: (2x)
Mutass be néha az életed forgatókönyvének
Ha a gondoké a főszerep, passzold át a zenének
A nap vörös kezével int már az estének
De Te élj úgy, mintha sosem érne véget
A Túl mélyebb, súlyosabb felhangja után a Veskó jóval könnyedebb, vidámabb hangulatot hoz: egy egykori Wesselényi utcai lakás világát idézi meg, amely legendás buliközpontként üzemelt.
Kétszáz házibuli egy éve alatt? Inspiráló közeg volt
- Egy év alatt nagyjából kétszáz házibuli volt. A fél város tudta a kapukódomat, és egy idő után már nem is kellett hívni senkit. Jöttek maguktól. Imádtam. De annak is örülök, hogy a csúcson abbahagytuk. Annak meg pláne, hogy túléltük - mesélte Agócs Márton a Wesselényi utcai lakásról.
A Veskó megszületése is hasonlóan spontán volt, mint maga a korszak, amit megidéz: egy születésnapi hétvégén, Pécsen pattant ki belőlük az ötlet.
- A Veskó refrénje volt az egyik vázlat, és ez annyira megtetszett Bakának – leginkább azért, mert vidám –, hogy reggelre dal lett belőle. A szöveg, a zene, a szerkezet pár óra alatt kigurult. Tényleg igazi ajándék - fogalmazott a zenész.
A dal refrénjének kulcsa egyszerű, de őszinte
- Szeretlek! Mármint ennyit jelent a refrén. A kísérlet lényege az volt, hogy le lehet-e írni ezt a mondatot nem, vagy legalább kevésbé közhelyesen egy dalszövegben. Remélem, sikerült! - fűzte hozzá Agócs Márton.
A dalt itt tudod meghallgatni.
A Veskó klipje a Dugattyúsban forgott egy éjszakán és egy délelőttön át
Stílszerűen ott, ahol a zenekarhoz és a dalhoz méltó módon csak egyetlen koncepció uralkodhatott: buli, bulizás. A dal és a klip a zenekar hamarosan megjelenő nagylemezének újabb előfutára, amelyet december 6-án az Akvárium Klubban mutat be élőben az Artúr Rambo.
