|
|
|
| Előadó: | Kökény Attila |
|---|---|
| Album: | Nincs semmi másom |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 4:44 |
| Szövegírók: |
Kökény Attila |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Universal Music Hanglemezkiadó Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
