|
|
|
| Előadó: | MC leeroy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Naaah MC leeroy jaah, 2010, Nézz a szívedbe.. Yóó
Elpártolt tőlem az élet és elvitted a reményt,
Rákésztetted a költőt, hogy írjon egy újabb költeményt,
Amely zúg akár a tenger és ő szintén mint egy gyerek,
Szívem kitárom, repülnék, de visszalöknek a hegyek,
Elmentél, örök gond maradsz itt bennem,
Bár már nem vagy mellettem, de én még mindig érzem,
Én még mindig remélem, hogy meglátom a napot,
És utolérem a jövőm, amely már rég magamögött hagyott,
Talán felébredek egyszer és rájövök csak álmodtam,
Mindazt amit tettem és mindazt amit mondtam,
Hazug szó lett volna, mind amely elhagyta a szád,
Tudom, hogy nem jösz vissza többé, de én még mindig várok rád,
Én még mindig, azt hiszem, hogy bekopogsz az ablakomon,
Én még mindig, a te csókjaidat érzem az ajkamon,
Én még hiszek a csodákban és várom azt a percet,
Mikor a karjaimba zárlak és elmondom mennyire szeretlek,
Eltünt egy sors, elszaladt egy élet,
Mióta nem vagy itt, a holnaptól is félek,
Nem alszom nyugodtan, felriadok este, azt hiszem ott vagy,
És könnyes szememben téged látlak,
Mindig ott leszel bennem, csak arra kérlek, hogy adj még egy percet,
Csak ölelj át és súgd hogy szeretleek.
Yóó
Magányosabb lett az életem,
A jövöben már kétkedem,
Hisz a sötétségben lépkedem, egyedül
De egyre majd minden kiderül,
Ha a nap előkerül a felhők mögül,
De addig még szenvedek, hisz összetörtél kegyetlenül,
Nem tudom, már nem hiszem mert mindig féltem,
A holnaptol igazán semmit sem kértem, de mégis megijedtem,
Megijesztett a látkép, amit felépítettem,
De te összetörtél, míg már rég eltemettem,
Azt mondják a nagyok, soha ne add fel az álmokat,
De ezek után mond, ki kergetne délibábokat?
Holvan az igazság, mikor tűnik el a köd?
Vajon él még az a fonal, ami a szívemhez köt?
Vagy már régen elfeledtél, tán még elis temettél,
Az emlékeimben élsz tudom, egykor hogy szerettél,
Hogyan öleltél és súgtad fülembe hogy szeretsz,
De már ezt sem kapom többé, mert a fájdalmamon nevetsz.
Eltünt egy sors, elszaladt egy élet,
Mióta nem vagy itt, a holnaptól is félek,
Nem alszom nyugodtan, felriadok este, azt hiszem ott vagy,
És könnyes szememben téged látlak,
Mindig ott leszel bennem, csak arra kérlek, hogy adj még egy percet,
Csak ölelj át és súgd hogy szeretleek.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
