|
|
|
|
|
| Előadó: | KevinKain |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Adorján Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Versszak 1:
ez is egy újabb nap, de régi az érzés
valami hiányzik ez nem is kérdés
az unott pofám bámulom a tükörben
semmi nem történik, minden tökéletlen
pár elszakadt kép, pár emlékfoszlány
csak azon tűnődöm miért pont ez a lány
miért mindig az kell ki mást szeret
Happy End nélküli történetek
keveset akartam, de a sorsnak az is sok volt
túl sokat kaptam, de mégis maradt egy folt
egy nagy üresség, a lelkem közepén
csak üvöltenék én a világ tetején
de senki nem hallja mindenki alszik
senkit nem érdekel, létem nem nyugszik
csak szelek szárnyán száll tova a hangom
már fáj a torkom, de fel soha nem adom
Refrén:
a tudatom gyűlöl, de a szívem még szeret
az egyik szemem sír s a másik se nevet
számomra nincs már se nyugat se kelet
nem veheted el tőlem az eget
Versszak 2:
csak egy szoknya libeg emlékeim ködében
de az arcot nem látom hiába idézem
talán direkt rejtem, önszántamból felejtem
mert csak fájna újra a szemébe néznem
a lelkéig ellátnom, hogy én nem vagyok a része
csak egy emlék a szíve rejtekében
pont ettől féltem, csak feledést kértem
de én tovább csak látszólag léptem
nem értem miért nem tértem vissza
csak éltem tovább az életem mintha
lenne értelme nélküle
az emléked mintha újra élénkülne
az arcod újra megjelenik előttem
és belátom mennyire értelmetlen
a nélküled járt út mögöttem
s a hátra lévő minden percem
Refrén:
a tudatom gyűlöl, de a szívem még szeret
az egyik szemem sír s a másik se nevet
számomra nincs már se nyugat se kelet
nem veheted el tőlem az eget
Versszak 3:
az eget akarom látni, a nagy kékséget
érezni akarom a napot, ahogy eléget
látni újra a fényt a szemében
lángra kapni az örök tüzében
ki akarom törölni végleg
gondolataimból az emléked
és megtartom az eget
enyém lesz a nyugat s a kelet
s elmegyek innen messze
többé már hiába kereshet
nem találnak rám soha
hátra marad a világ baja
az élet kiköpte miután megrágta
a szívem amit otthagytam nála
Refrén:
a tudatom gyűlöl, de a szívem még szeret
az egyik szemem sír s a másik se nevet
számomra nincs már se nyugat se kelet
nem veheted el tőlem az eget
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
