|
|
|
V0:
senkinek született, de vezérré vált
küzdött, s versbe szedte, mindent mit lát
majd elrohant mellette egy emberöltő
s a feje földre hullt, mint egy eldobott kő
ám a felbőszült tömegek haragjának hála
győzött az eszméje, s halála nem volt hiába
így mozgattak szavai, egy országnyi hadat
ám az emlékezetnek róla, csak egy mellszobor maradt
V1:
évszázadokat állt azon a tér közepén
ahol a forradalom indult annak idején
csak csendben figyeli az emberi sorsot
miért születik ha meghal, nem érti a dolgot
de még így is ha tehetné emberré válna
s szabadon szétnézne a nagyvilágban
de ő már nem mozdul, földhöz van kötve
hús és csontok helyett, betonból öntve
V2:
miért ilyen hitvány az egész
miért vagy az mindig aki nem szeretnél
ó miért hívogat mindig a másoknak sorsa
ó ha az életbe csak egyetlen egyszer volna
valami olyan, ami tökéletes
és megtalálhatnánk végül
keresés nélkül
azt miért érdemes, értelmes, érdekes
R*2:
de nem, nincsen ilyen
elmúlt már rég teljesen a hitem
mert a szobor is csak áll kéz nélkül
kiszolgáltatottan egyedül, védtelenül
ahogy az idő egyre csak pereg
nem figyelnek rá az emberek
csak mereven bámul a messzeségbe
miközben lelke szárnyalni vágyik az égbe
