|
|
|
V1:
ép testben én épp hogy élek
de hol marad a lélek, mert hagyni vétek
elveszni a legkisebb lelket is
miközben egy hazug szónok így lelkesít
mindenkit irányít, és a sötét tömeg tombol
szinte világít, s az éjszakai frontról
előtűnő harcosok szemeit nézem
de nem látok bennük mást csak a saját tükörképem
R:
hát jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ér
hát jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ér
V2:
kilépek a fénybe, a sötétségnek vége
s látom milyen az ember valódi énje
végre maszk nélkül a kétszínű férgese
előttem a valóság, s nem pedig egy népmese
édesen mosolygott, mikor a pofánkba fosott
és egy oltári nagy kamu maszlagot nyomott
és most úgy érzem áldottak a tudatlanok
vidámak, boldogok, pedig őket rángatják madzagon
R:
de akkor is jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ér
hát jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ér
R:
hát jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ér
hát jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ér
hát jöjjön el az a fény
ez csak a kezdet, nem pedig a vég
hát jöjjön el az a fény
s végre meglátjuk a küzdelmünk mennyit ééér
