|
|
|
|
|
Ref. (2x)
Tagadom, hogy valaha is szerettelek téged,
Tagadd te is, bár nagyon jól tudod, hogy véged,
Ha rád nézek, elcsábít tekintetem fénye,
Még ne menj el, kérlek, ne mondd ki, hogy vége!
I.
Tagadok mindent, mi rólad és rólam szólt,
Ami volt nem számít, nem érdekel a múlt.
Mikor szerelem dúlt, kint az ég beborult,
Elvadult az érzés, talán gyűlöletté fajult.
Elhalkult egy dallam, de egy másik üvöltött,
Feltöltött méreggel, szívem új alakot öltött.
Jéggé dermedt, többé nincs már rád szükségem
Eluralkodik majd rajtam a női büszkeségem.
Üvegbe zárom, mi bennem úgy dobogott,
Miben láng lobogott, most örökre megfagyott.
Elhagyott a szerencse, bekopogott a bánat,
Bocsánat, ha néha én még újra megkívánlak.
Itt várlak mindig, de vissza soha nem hívnálak,
Mit látnak szemeim, azt mondják valóságnak,
Helló másnap! Üdv újra itt nálad!
Hogy jól vagyok, csak te tudod, hogy ez látszat!
Ref. (2x)
II.
Tagadom, hogy fáj, tagadom, hogy vérzem,
Tagadom, hogy lelkemet épp meghalni érzem.
Már készen állok, de úgy néz rám két szem,
Mintha hibáznék azzal, hogy ha elhinném végem.
Én nem kértem, hogy szeresd az angyali énem,
De az ördögi lent hagy szenvedni a mélyben.
Az égen látom nevemet egy felhőbe írva,
A lapon nincs már több szó, hisz kifogyott a tinta.
Ha úgy élném a mát, mintha nem lenne holnap,
Akkor bevallanám, hogy soraim csak hozzád szólnak.
De nem foglak keresni, nincs többé te meg én,
Előbb állnék egyedül egy magas szikla peremén.
Szeretném, ha többé nem éreznék már semmit,
Sem itt, sem máshol, nem szeretnék meg senkit.
Nem hit kérdése, hogy elérjem, mit akarok,
Elég lesz, ha előtted, minden szót letagadok.
Ref. (2x)
Még ne mondd ki, hogy vége� kérlek, még ne� ne mondd ki, hogy vége�
Ref. (2x)
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
