|
|
|
Ref. (2x)
Tagadom, hogy valaha is szerettelek téged,
Tagadd te is, bár nagyon jól tudod, hogy véged,
Ha rád nézek, elcsábít tekintetem fénye,
Még ne menj el, kérlek, ne mondd ki, hogy vége!
I.
Tagadok mindent, mi rólad és rólam szólt,
Ami volt nem számít, nem érdekel a múlt.
Mikor szerelem dúlt, kint az ég beborult,
Elvadult az érzés, talán gyűlöletté fajult.
Elhalkult egy dallam, de egy másik üvöltött,
Feltöltött méreggel, szívem új alakot öltött.
Jéggé dermedt, többé nincs már rád szükségem
Eluralkodik majd rajtam a női büszkeségem.
Üvegbe zárom, mi bennem úgy dobogott,
Miben láng lobogott, most örökre megfagyott.
Elhagyott a szerencse, bekopogott a bánat,
Bocsánat, ha néha én még újra megkívánlak.
Itt várlak mindig, de vissza soha nem hívnálak,
Mit látnak szemeim, azt mondják valóságnak,
Helló másnap! Üdv újra itt nálad!
Hogy jól vagyok, csak te tudod, hogy ez látszat!
Ref. (2x)
II.
Tagadom, hogy fáj, tagadom, hogy vérzem,
Tagadom, hogy lelkemet épp meghalni érzem.
Már készen állok, de úgy néz rám két szem,
Mintha hibáznék azzal, hogy ha elhinném végem.
Én nem kértem, hogy szeresd az angyali énem,
De az ördögi lent hagy szenvedni a mélyben.
Az égen látom nevemet egy felhőbe írva,
A lapon nincs már több szó, hisz kifogyott a tinta.
Ha úgy élném a mát, mintha nem lenne holnap,
Akkor bevallanám, hogy soraim csak hozzád szólnak.
De nem foglak keresni, nincs többé te meg én,
Előbb állnék egyedül egy magas szikla peremén.
Szeretném, ha többé nem éreznék már semmit,
Sem itt, sem máshol, nem szeretnék meg senkit.
Nem hit kérdése, hogy elérjem, mit akarok,
Elég lesz, ha előtted, minden szót letagadok.
Ref. (2x)
Még ne mondd ki, hogy vége� kérlek, még ne� ne mondd ki, hogy vége�
Ref. (2x)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
