|
|
|
| Előadó: | Insect |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az alkoholtól büdös lett a szájam,
Annyit ittam megdagadt a májam.
Az asszonynak izzad a lába,
És ha meggyújtanám biztos lenne lángja.
Csináltuk már együtt ülve-állva,
Élvezi, mint a napfényt a pálma.
Hogy jó legyen ő mindig kitalálja,
Hogy kielégítsen engem a hája.
Nagyon-nagyon-nagyon-nagy a ruhája,
Kilátszik a lába köze pi-pi-pi-pi.
Nagyon-nagyon-nagyon-nagy a pofája,
Ha nem fogja be elmehet a hm-hm, oda-oda.
Asszony, de az-az asszony,
De idegileg kikészítesz, minden zsebet kiürítesz.
Asszony, megint az asszony,
Inde-unde te maradsz nekem.
Asszony, megint az asszony,
Segítsetek bajba vagyok. (Hol vagytok székelyek?)
Asszony, megint az asszony,
Becsület, csak te kellesz nekem.
Asszony-asszony magában van a hasznom,
A mellbimbója olyan, mint a tepertyű.
Asszony-asszony magában van a hasznom,
A mellbimbója olyan, mint a tepertyű.
Jól megy hozzá a hagyma meg a bor,
Na meg a retek. ádé és hát azon túl.
Asszony-asszony tekintetes asszony,
Bizony isten nem beszélek bolondul.
szóló...
Ha kiegyenesedik az EKG-m,
Úgy a fejedhez húzom én a mély tányért.
Hogy darabokra törik, mint a pici szívem,
Ezt fogom tenni legyen valamily színed.
De ha kiegyenesedik az EKG-m,
Többször nem mondom el nincsen több mély tányér.
Így hát a dokihoz megyek és feliratok neked,
Egy egész ebédnyi készletet.
Az asszony a hárpia támad újra lába közt a raszta,
Nem epilált a dajerom, elszúrta.
Így hát benéztem az asszony alá még mindig ott a raszta,
Inde-unde ahogy vesszük jó massza.
Jön, vigyázz, jobb ha félre állsz!
Mert asszony, de az-az asszony,
De idegileg kikészítesz, minden zsebet kiürítesz.
Asszony, megint az asszony,
Inde-unde te maradsz nekem.
Asszony, de az-az asszony,
De idegileg kikészítesz, minden zsebet kiürítesz.
Asszony, megint az asszony,
Inde-unde te maradsz nekem.
Inde-unde te maradsz nekem.
Asszony, óuóuóuóuóuóóó.
Asszony, óuóuóuóuóuóóó.
Asszony, óuóuóuóuóuóóó.
Asszony, asszony, óuóuóuóuóuóóó.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
