|
|
|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | 333 km |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ács Róbert Nyári Roland Somogyi Péter |
|
Anonim MC |
|
| Kiadó: | Gold Record |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak: (Shady)
Hűs reggelen a szél faleveleket sodor
A járdán, sárgán, mind zizegve fél
Megfakult képek sorozatát látom
Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér
Elhidegültünk, a szívem se forró
Úgy érzem magam, mint egy elszáradt kóró
Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom
Azt látom néha szinte idegen a családom
Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat
Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat
Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban
Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban
Érzelmeim tengere befagy, és kiapad
Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag
Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát
Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád
Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg
Hogy itt legyél velem, neked nem éri meg
Pedig én is vágynék már, akarom, kérlelem
Ha kibírsz még engem, kérlek légy velem…
2. versszak: (Carp-E)
A régi barátságunk nyomába erednék
De úgyis letagadnád, ha megtehetnéd
Hibáztatjuk egymást, vagy csak te engem
Megnézném, mit tennél te a helyemben
De nevess helyettem, én meg majd sírok
Ahogy eddig is a büszkeséged mögött lapítok
Mindig oda bújtál, mert számodra az menedék
A dühöm megvan, nem számoltam le vele még
Hogy rólad szóljon, meg sem érdemled
Felesleges most magad mellet érvelned.
Mi történt velünk, miért lesz a zárszó ez?
Amit leírok, még emléknek is fájó lesz...
Úgy intek búcsút a régi barátoknak
Mint akik a végén csak azért találkoztak
Egy kézfogás nem más, ennyi ami megmarad
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad
Visszatartott eddig a sok szép közös emlék
Magamnak se bocsátanék meg, ha olyat tennék
Hogy bemocskolom azt, ami bennem sivatag
Csak nézz magadra, már tudod neked mi marad...
Refrén:
Ha tudod mondd meg ki vagyok,
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot…
Egyedül maradok…
Az üres sivatagba nézve,
Merre haladok?
3. Versszak: (Horus)
Lelkem üressé válik, mikor a múltra gondolok,
Érzem, az ég felé hiába fordulok,
Fájdalom gyötör, de én már csak legyintek
A harag segít, fekete könnyeket hintek
Belém fúrta magát, egy átkozott emlék,
Még előttem van ahogy megszorít, de mennék.
Tenném, hajtanék, csak láncok,
Fogva tartanak, és hiába játszok,
Egy sötét lap baljósan néz most rám,
Nevet, mint én még hajdanán.
Eszembe jutnál, de csak magamnak hajtanám,
Soha nem léphetsz be szívemnek ajtaján.
Dögöljetek meg! Nem gondolok rátok!
Kikre még egyszer azt mondtam barátok.
Elég volt, több könnyet nem érdemeltek,
Veletek kezdtem már az évek nevelnek.
Érzéki búcsú? Inkább fájjon az emlék!
A hazám a színpad, de tessék egy jelkép.
Nem hiányoztok, ne higgyétek, nem bánt
Csak szánom az időt, amit elcsesztem rátok, és rád…
De már mindegy…(De már mindegy…)
Már mindegy…
4. versszak: (Patty)
Ha tudod mondd meg ki vagyok, (Mondd meg ki vagyok...)
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot… (Egy darabot...)
Egyedül maradok… (Maradok...)
Az üres sivatagba nézve,
Nem tudom, merre haladok?
Merre haladok…
Ha tudod mondd meg ki vagyok, (Ki vagyok…)
De nem tudod, mert nem vagy mellettem!
Tudod már rég elmentem...
Az életem, a létem, nem értem,
Miért nem kértem, hogy védjen?!
Abban az életben, amiben éltem...
Refrén:
Ha tudod mondd meg ki vagyok,
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot… (Mondd meg ki vagyok…)
Egyedül maradok… (Mondd meg ki vagyok…)
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
