|
|
|
Túl nagy a láng, felemészt a vágy,
ha volna egy percem azt kérném hogy nézz rám
csak nézek az ablakon nézem a várost,
a hajnali rohanást a reggeli káoszt.
várok.... még eljön az angyal
elhozza a hajnalt a percet a nappal.
a szárnyain elvisz, el repít az éjjben
elvesznék a karjaiban csillagos égen.
hiányát érzem, mert nélküle vérzek
begyógyulnak a sebeim ha szemeibe nézek.
szárnyai óvnak, és vezetnek éjjel
ha félek.... vele repülök a szélben
mondd meddig kell várni, mondd meddig még
mondd miért érez mást mindig az egyik fél.
egy dallamot dúdolok magamban halkan
ez is csak rólad szól kérlek hallgasd
várok rád amíg a szívem dobban
a gondolatom roppan a hiányod ott van
minden mondatban, minden szóban
keresem a kezed de nem tudom hol van
csak múlnak percek és múlnak az évek
egyre távolabb sodor majd tőled az élet
megállítom az időt hogy fogjam a kezed
Én vagyok az, a szerelmes kisgyerek.
[2]
Hol vagy, miért nem látlak már?
csak az emlékek maradtak mit rám hagytál
Egy régi kép az asztalon
meg egy régi dal amit hallgatok
A peronon állva. csak a téli táj.
mondd hová tűnt el az a régi báj
Mi az arcodon ült mikor rád néztem
ez előtt fel sem tűnt de most átérzem
Üvölt a csend. és sírnak a fák,
Elhallgat az élet elhívna a vágy
Elhagynám a várost ha nem lennék gyáva
de nélküled nincsen holnap a mára
A tegnapból a mába, az idő is drága,
de te itt maradsz örökké a szívembe zárva
Angyal... kérlek vigyél magaddal
nap-nap után gyere hozd el a hajnalt
Angyal... a szíved marasztal
elmosódik minden nincs éjjel se nappal
Hol vagy... mondd meg merre menjek
hogy a kezed a kezemben érezhessem
Egy dal, egy szív, egy szó, egy hanggal
egy ütem, egy érzés, hol vagy angyal
Amíg ragyog a nap, ott fent az égen
addig várlak még... addig várlak téged....
[Ref]
Angyal.... vigyél magaddal
Angyal.... A szíved marasztal
Angyal.... gyere hozd el a hajnalt
Angyal.... Nincs éjjel se nappal
Angyal.... vigyél magaddal
Angyal.... a szíved marasztal
Angyal.... gyere hozd el a hajnalt
Angyal.... ÓóÓóÓ
2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter
