|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mes:
Az utam szerteágazik mint az élet
egy valami biztos messze még az ítélet
itt élek köztetek itt temetnek el
hogy mit érek el már nem érdekel
mi a fontos,nekem rá kellett ébrednem
a tűz mi éltet még itt ég az énemben
elnyomhatatlanul tombol a véremben
azt hazudják ezzel be kéne érnem
de nem, én azért szívvel harcolok
késsel egy fába neveket karcolok
nevetve levágott fejeket hurcolok
jó ügyért teszek de én is rossz vagyok
jah mindenért szenvedned kell
akkorák a gondok mikhez nem érhetsz fel
de nem teszem túl magam inkább csak merengek
harcos vagyok nem mártír sem eretnek
a térkép vonalai a fejemből erednek
emberek hamis istennek szentelnek
hamis királyok kik a népet vezetik
észre sem veszed és mindened elszedik
fel sem tűnik hogy nem állnak melletted
a kenyered javát már régen megetted
a szerszámot egy életre letetted
most földel temeted minden szeretted
REFR:
Miért hiszed, hogy más lesz minden
Elvesztettem kiben mindvégig hittem,
Rájöttem innentől magamnak tartozom
Az utam előröl újra járhatom.
NatteR Mc:
Küzdesz napi bajokkal, mégis mosolyogsz ha fáj
Szétfeszít belülről minden elhallgatott vágy,
A szavak súlya, mi lehúzza majd a jelened
Megadja a löketet mi is lesz a következő fejezet
Nem látsz már mást, csak a kétségbe esett arcokat
A reménykedő szívekben a mélybe nyúló karcokat
A mindennapi harcokban a rozsda marja véred,
Remegő kezekkel az erődet fogyatkozni érzed.
Félve látod mikor az utadat járod
A vihar ellened fordul elsodor a zápor,
Az átok rád száll, gúnyosan körbe táncol
Játszál egy szerepet, lehetsz bármikor és bárhol,
Úgyis utolér majd a végzet
Az útszéli faágak az arcodba tépnek
Búcsút intesz minden rossz emléknek
Porrá zúzod, helyet adsz majd a szépnek.
Halk léptekkel haladsz most tovább
Ezek a pillanatok számodra mostohák
Hová sodor a szél,lelkedben háborgó veszély
Fejfádat vésve, már kevés az esély
Megsiratnak a terek,elringat majd a talaj
Elcsendül körülötted minden feltörekvő moraj
Nem maradt más csak a fájdalom szülte sóhaj
Azoktól kik a szívükbe zártak egy szóval.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
