|
|
|
| Előadó: | Soon |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Erősnek kell lennem de minden összedőlt már alattam
A világnak jo éjszakát nekem elég feladtam
Emlékszem az első szóra amit nekem címeztél
Egy egyszerű történetet bonyolítottál és hímeztél
A naplómban már megint, egy új fejezett kezdődött
Egy ismeretséggel mi kettőnk között fűződött
Az arcomon az izzadság a szememben a bámulat
Remegett a térdem és kerülgetett az ájulat
Egy örvény ami lehúz s' vele a mélybe ránt a fájdalom
Sírunk együtt az egykor összefűzött szálakon
Még hallom a hangod a telefonban ahogy azt üzened szeretlek
Mindent elások a múltban de téged el nem temetlek
Sajnálom hogy rosszul léptem nem tudom hol hibáztam
Sajnálom hogy szerettelek pedig nagyon vigyáztam
Rád és magamra kettőnk gyönyörű kincsére
Egy csodás lakat zárának egyetlen bilincsére
Még szeretlek nélküled nem tudok élni
A karodba bújva a csókodat kérni
Örökkön örökké csak veled lenni
A szabad utat járni és bármit megtenni
Mint a felébresztett oroszlán üvöltök a hegyeknek
Mára már felnőttem de vissza mennék gyereknek
Mikor nem volt semmi gond, csak játszottam a szerepem
De már csak egy srác akit tönkre tett a szerelem
Én elgondolkodtam egyedül a szobámban elmerengve
Hogy miért dühösen emlékszel minden egyes percünkre
Amit együtt töltötünk kint a szabad égnek tetején
Minden tökéletesnek tünt a mesekönyvnek elején
De mára már csak fiktív kitalált álom
Csak egy bekezdés jutott most tovább kell állnom
Az égre nézek fel rád gondolok újra
Az arcodat is látom bár kicsit megfakulva
Az arcomat elfordítom a karjaimat bezárom
És ordítom a világnak ez nem lehet csak álom
Most mégis felébredek és könnyes szemmel nézek
Hogy összetörted azt amit irántad érzek
A pár betű emlékztet amit a padba karcoltunk
Fogtuk egymás kezét és egymásért harcoltunk
Most mégis feladod de én küzdeni fogok érted
És a fél életem odaadnám de tudom hogy nem kérted
Éget még a szó ami a szívembe van vésve
Ott legbelül még érzem és talán nincs minden el késve
Láttam a szemedben a csodálatos szivárványt
Megtaláltam lényedben az egyetlen egy királylányt
Fásultam bámulom a homály fedte képeket
Te boldoggá tettél egy haszontalan életet
Köszönöm ezt most neked hiszen megtanultam szeretni
Bennem megmaradsz egy életre soha nem foglak elfeledni
Ez egy szerelmes sztori,mese vagy regény
A hazugság madara száll a boldogságnak egén
Törött szárnyal nem lehet mégis megpróbálok repülni
Elszállni a szívedig és a közepébe kerülni
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
